Az előző részben a legegyszerűbb módon igyekeztem szemléltetni a rendszert, ahogy a szervezetünk felépül. Remélem mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy Te sok-sok apró élőlény együttes szervezett működéséből köszönheted testedet. Találó a kifejezés: "szervezet". Tényleg erről van szó. És rendelkezel ehhez egy központi tudattal, ami az "éned". 

 Ezidáig megtanultuk, hogy lényegében a döntéseink határozzák meg, hogy merre tartunk és hogy hova érkezünk. Megvizsgáltuk, hogy milyen összetevők eredményezik a döntéseinket egy adott szituációban: DÖNTÉS=MEGGYŐZŐDÉSEK+PILLANATNYI LELKIÁLLAPOT. Megtanultunk olyan stratégiákat, amikkel felkészülhetünk úgy a döntéshozatalra, hogy kizárva az személyiségünket, kizárólag olyan feltételek alapján hozzunk döntést, amik számunkra biztosan a lehető legjobbak lesznek. Ezekkel az a baj, hogy csak a visszatérő témákban tudjuk alkalmazni, hisz arra tudunk felkészülni. Emellett rengeteg olyan döntés vár ránk, amit csak az egyéniségünkre hagyatkozva tudunk majd meghozni. Ezért mindenképpen foglalkozni kell a fent említett 2 összetevővel is. A meggyőződéseket már megnéztük, hogy miként hatnak ránk, hogy hogyan tudjuk feltérképezni őket és úgy alakítani, hogy azok a javunkat szolgálják. Ma a lelkiállapotba ássuk magunkat bele.

    Mielőtt továbbmennénk, szeretnék egy nagyon fontos dologra kitérni. Ha ezt megérted, akkor tisztában leszel az elme működésének a gyökerével.

   Minden ember életét kettő darab alapérzés határozza meg: öröm és fájdalom. Ezek alatt nem feltétlenül csak azt a jelentést kell érteni, amit automatikusan tulajdonítunk neki. A fájdalom nem feltétlenül egy konkrét fizikai fájdalom, egyszerűen egy negatív érzés. Mondhatnám ezt az egészet pozitív-negatív kapcsolatnak is, de számomra az öröm és fájdalom kifejezőbb tartalommal bír. Ez a bipolaritás lesz az, ami gyakorlatilag mindent meghatároz az emberek életében. Az, hogy egy bizonyos dologhoz mennyi örömöt és mennyi fájdalmat kapcsolunk, illetve hogy ezeknek milyen az intenzitása. Ez alapján ítélünk meg mindent akár tudatosan, akár tudat alatt és ez határozza majd meg a reakcióinkat, cselekedeteinket. Ez így elsőre nem biztos, hogy teljesen átlátható, de remélem mire végigolvasod, már teljesen tiszta lesz. Mielőtt belemegyek, nézzünk egy egyszerű példát:

   Mi a helyzet azzal az emberrel, aki már régóta túlsúllyal küzd és még sem "tud" lefogyni. Pedig már "próbálkozott" nem egyféle diétával. Valójában a fő ok az az, hogy ő meg van róla győződve, hogy "úgysem tud lefogyni". Meg arról is, hogy viszont ő "mindent megtett". Tehát nem ő a hibás ezért, valahol talál egy olyan okot, ami megmagyarázza, hogy az "erőfeszítések ellenére" mégsem veszít a súlyából, vagy hogy miért szedi azt újra és újra vissza. Ilyenkor genetikai, hormonális magyarázatokat szoktak adni, illetve a "yo-yo-effektust" aminek már rég nevet adtak az emberek, "bizonyított, hogy így van". Ezzel meg is van az ok, a "referencialáb" a meggyőződés megerősítéséhez és a bizonyosság, ami további meggyőződések sorozatát vonja maga után: hogy nem ő a hibás, ő nem felelős, nem tehet semmit, nem rajta múlik, hiába a próbálkozás stb. A yo-yo effektus is csak egy általánosan elfogadott meggyőződés, aminek biológiai magyarázatot adtak referencialábként, megerősítve azt. És már belevette magát a köztudatba annyira, hogy már nem is kezdünk kételkedni benne, nem kérdőjelezzük meg, csak egyszerűen "tudjuk, hogy az úgy van". Biztosíthatlak, hogy NEM ÚGY VAN. Ezt most nem részletezem jobban, de az előző részben tanultak alapján, ha elkezded megvizsgálni és kételkedni benne, te magad is meg fogod találni azokat a tényeket, amik megingatják a referencialábait és azokat, amik pont az ellenkezőjéről tanúskodnak. A már elsajátított technikával egyszerűen lecserélheted ezt a meggyőződés is egy olyanra, ami igenis segíteni fog téged az előrejutásban. Ez csak azért jó mindenkinek, mert leveszi a felelőséget a válláról és alátámasztja azt, ami az agyában az a bizonyos öröm-fájdalom bipolaritás helyzete ebben a kérdésben. Vagyis a nem diétázáshoz több öröm társul, mint fájdalom, a diétázáshoz meg több fájdalom, mint öröm. Ez eldönti számodra, hogy melyik a jobb. Ha ellene cselekszel, vagyis mégis diétázol, akkor ez attól még nem fog megváltozni, csak "megerőszakolod magad" vagyis csak idő kérdése, hogy mikor fogy el a kitartásod, és abban a pillanatban újra az "alapprogram" veszi át az irányítást, vagyis újra az evés élvezetének fogsz behódolni, még jobban, mint előtte. Ezt jutalomként éled meg a "nagy" önmegtartóztatás után. Na erre lehet fogni akármilyen "effektust", hogy az az oka, de a probléma itt is, mint mindig, benned keresendő. Ez mindaddig nem fog megváltozni, míg az a bizonyos mérleg a fejedben ebben a helyzetben áll. Amíg nem tudsz több fájdalmat kacsolni a jelenlegi magatartásodhoz és több örömet a kívánthoz, átállítva a bipolaritást ellentétesre, addig a változás csak ideiglenes lehet, mert nem kedvedre való. Ha ez sikerül, akkor a következetes folyamatos cselekvés lesz, ami ezt meg is erősíti benned annyira, hogy már ne forduljon a visszájára. Visszatérve a példámhoz, ha az illető alanyunk valami folytán eljut addig a pontig, hogy ebből egyszer s mindenkorra elég és most azonnal változtatni akar a magatartásán, akkor tudja ezt csak hatékonyan megtenni. Ahhoz, hogy ezt a "fájdalomküszöböt", mindenkinél más, hogy minek kell történnie. De a legtöbben maguktól nem jutnak el eddig a pontig. Pontosan ugyanazokat a kérdésekre kell magának válaszolnia, amiket az előző részben a meggyőződések megingatásánál tanultunk. Fontos, hogy magának kell megválaszolnia, mert akkor gondol bele olyan dolgokba, akkor szembesül igazán olyan tényekkel, amiket ha csak a fejéhez vágnánk, rögtön védekezni kezdene és leperegne róla minden illetve 1000 indokot sorakoztatna fel ellene. Tehát magának kell ezen elgondolkodnia és megadni a választ. Hisz hogyan is néz ki ez az egész öröm és fájdalom tekintetében? Van egy rövidtávú örömérzésünk, ami az evés következménye. Ezt természetesen hosszútávon fájdalom követi, hisz elhízáshoz vezet, egészségtelen lesz, nem szereti majd magát, oda az önbizalom és önbecsülés és még komoly lelkiismeret furdalása is lesz a gyengesége miatt. De még egy sereg következménye van fizikailag és mentálisan egyaránt. Ezeknek az ellensúlyozására ismét az evésben talál majd örömöt és erősíti a folyamatot. Ha konkrétan véve a tényeket mérlegeljük, azt hiszem nem kérdés, hogy ez inkább a fájdalom oldalon kéne, hogy álljon. De az emberünk persze csak rövid távon képes mérlegelni, mert nincs meg a megfelelő stratégiája ahhoz, hogy ezeket összevesse és a jelenre leképezze. Ugyanez a helyzet a diétával is. Rövid távod a kezdeti nehézségek miatt egy fájdalmas élménynek. Hosszú távon pedig nagyon is örömteli. Milyen érzés lehet egy 90 kg-os asszonynak, mikor rááll a mérlegre és az 65 kg-ot mutat? Vagy mikor olyan képet lát a tükörben, amit büszkén és szívesen visz magával az utcára? Nem beszélve a szervezetéről, egészségéről. Ez megoldást jelent minden korábban felsorolt problémájára. Na logikusan melyik oldalra billentené ez a mérleget? Naná, hogy öröm. De emberünk mégis a rövidtávú következményeket veti össze és azt vési az agyába etalonnak. Az tény, hogy a kezdet nehéz, de sokkal rövidebb ideig tart, és kevésbé nehéz, mint hosszú távon viselni a rövidtávú örömök súlyos következményeit. Na az tényleg nehéz, fájdalmas és sokáig tart. Hacsak a kóros elhízás előbb "fel nem szabadít" ez alól.

   Ez sokszor így van, hogy tudatában vagyunk a hosszú távú fájdalmas következményeinek, de még sem vagyunk képesek azt a fájdalmat konkrétan összekapcsolni magával a rövidtávú, a jelenlegi cselekvéssel. Ez is csupán meggyőződés és gyakorlat kérdése. Megéri? Persze! Megteszi ezentúl mindenki, aki ezt a blogot olvassa? Biztos, hogy nem!

   Valaki, ha találkozik a rég nem látott barátjaival este egy nyilvános helyen, és a többiek mind sört rendelnek, neki kísértést jelent nem sört rendelni. Vagyis örömet kapcsol a sör rendeléshez abban a szituációban és fájdalmat a nem rendeléshez, mert az egy lemondás lenne a "jóról". Nekem például egyenesen örömet okoz az, ha ismét megbizonyosodhatok benne, hogy az én kezembe van az irányítás. Engem az ilyen szituációkban pont az ellentétes oldal vonz, hogy rendeljen a többség akármilyen alkoholt, végre ismét megmutathatom magamnak, megerősítve ezzel újra meg újra néhány pozitív meggyőződésemet, én akkor is egy jó bormenta teát iszom majd mézzel, vagy egy isteni finom facsart narancsot vagy hasonlók. És ezeknek még az íze is finomabb és az egészségemet szolgálják. Ebben a megközelítésben már rövid távon is örömöt hordoz magában a cselekvés, nem csak hosszú távon, amiért le kéne v.miről mondanom. Így eszem ágában sincs másként cselekedni. De ez nem volt mindig így. Ez elsőként a kísértésnek való ellenállással kezdődik, a rövidtávú jóról való lemondással a hosszútávú öröm irányába. Ezalatt alkalmazva a meggyőződések alakításánál tanult technikákat tudatosan kapcsoltam a fájdalom referenciáit a rövidtávú cselekvéshez, hozzáfűzve a hosszútávú következmények boldogságérzéseit, és figyeltem milyen örömöt okoz a cselekvés azonnal a jelenben, rögtön megerősítve az ellentétes meggyőződést. Ezt tudatosan folytattam következetesen, míg már teljesen automatikussá vált és magától váltja ki bennem ezeket az érzéseket. Innentől már nincs vele tennivaló. Ezt a fajta változtatás megtettem az életem sok más területén is és teszem is a mai napig. (KÁJ-következetes állandó javítás) Szerinted mennyire okoz nehézséget lemondanom egy hamburgerről, pörköltről, sült húsról vagy egy cukros tejszínes tortaszeletről? Ugyanannyira, mint az alkoholról! Ugyanaz az elv. Már rögtön a cselekvés pillanatában örömmel tölt el a büszkeség érzése és a tudata annak, hogy képes vagyok helyesen megválasztani a döntéseimet bármi nehézség nélkül, ezzel erősítve magamat és példát mutatva a környezetemnek is. Ez csodálatos érzés és eszembe nem jutna lecserélni arra a lelkiismeret furdalásra és gyengeségérzésre, ami az ellenkező magatartást követné. Szerintem igen is öröm, ha salátát rendelhetek, vagy ha visszautasíthatom az édességeket legyen szó akár vendégségről, akár üzleti ebédről vagy baráti találkozóról. Más kerülné a "kísértést" én igenis élvezem, hisz minden alkalom egy újabb megerősítés az elképzelésemben és a javamat szolgálja. Miért próbálnám meg elkerülni vagy szabotálni? ha azt hiszed, hogy "hát de akkor mit gondolnak majd rólam a többiek" vagy hasonlók, jusson eszedbe, hogy lesz némi igaz érzésük, a féltékenység, a tisztelet, a csodálat! A többi már csak a saját védelmükre generált magyarázat, meggyőzés és valószínűleg ezek lesznek, aminek hangot is adnak. Persze kivétel, ha tiszteletüket fejezik ki irántad. Jó érzés ezek kiérdemelni a környezetedtől? Jó érzés igazán jó példaként szolgálni a családodnak? Jó érzés valóban egyenesbe kerülni magaddal? Persze, hogy az! Mégis mi kell ahhoz, hogy ezekről lemond örökre? Csak nem egy sült krumpli vagy egy pizza újra és újra? Vagy talán egy sör ér többet? Vagy napi 1-5-10-20-30... szál cigi? Vagy az, hogy üvöltözz a gyerekeddel? Az otthoni veszekedés? Vagy mi? Szerintem semmi. És ha bármi akad, ami ebben meggátol, akkor MOST AZONNAL véget kell vetned, különben soha nem fog megtörténni. A dolgok nem történnek meg csak úgy maguktól. Elhízni sem lehet csak úgy. Az is egy komoly, fizikai munka eredménye. Igenis keményen meg kell dolgozni azért a sikerért is nap mint nap. Naponta többször is magadba kell tömnöd azt a rengeteg dolgot, amiről még tudod is, hogy túl sok és túl egészségtelen. Emellett komoly érzelmi kihívásokkal kell szembenézned, látni a tükörben az eredményt, érezni az étkezések utáni gyengeséget, hogy alig kapsz levegőt, hogy semmihez sincs kedved, annyira kikészültél. Naponta szembesülni, hogy olyan légszomjad van, hogy szinte szédülsz, ha néhány lépcsőt meg kell másznod, vagy ha le kell hajolnod a cipődet felvenni, érezni, ahogy két hatalmas puha sonkaként dörzsölődik egymásnak járás közben a jobb és a bal combod. Vagyis igenis komoly erőfeszítésekbe kerül elérni azt a bizonyos eredményt. Hidd el az ellenkezője a könnyebbik út! És az legalább egy kívánt eredmény lesz. 

   Sok páciensem van, aki már komoly egészségügyi következményeit viseli az életvitelének. Mikor megkérdezik tőlem, hogy mit tehetnek egyik vagy másik egészségügyi probléma kiküszöbölésére és én azt a választ adom, hogy fogyjon le, vagy hogy szokjon le a dohányzásról, vagy álljon le a tejtermékekről, akkor megdöbbenten néznek és szinte kivétel nélkül a következő hagyja el a szájukat: "hát igen tudom, hogy azt kéne" és gyakran követi még egy de szócskával hozzáfűzött magyarázat. Kérdezlek Téged: szerinted mennyi idő kell a változtatáshoz? Vajon mennyi idő alatt történik meg egy változás, hogy v.ki nem dohányzik többet? Ez csupán egy pillanat! Ennyi! Ami ezt megelőzi az csupán annak a folyamata, míg ráveszi magát a változásra. Maga a változás viszont ténylegesen csak egyetlen pillanat alatt következik be. Hasonlóan a kvantumfizika elméletéhez, miszerint minden változás átmenet nélkül keletkezik, ú.n. kvantum ugrásokkal. A nagyobb változás sem egyetlen ugrás egy hosszabb folyamat alatt, hanem több kisebb eredménye, melyek mindegyike szintén csak egy pillanatnyi kvantumugrás.

  A hiba az elhatározás megfogalmazásában van. Ezt egyszerűen más szóhasználattal ki lehet küszöbölni: kéne, kell és kellene helyett a muszáj illetve a majd és egyszer helyett a most azonnal. A kell azért nem megfelelő, mert fejben azt hajlamosak vagyunk már úgy értelmezni, mint a kellene szót. Vagyis: "le kell szoknom a dohányzásról" (itt a leszokni szó is helytelen, mert egy folyamatot hordoz magában. Azt abbahagyni kell, nem leszokni róla. Nincs semmi féle menete, vagy valamilyen leszoktató program, ami hatékony lenne és szükséges hozzá.)vagy "el kéne kezdenem diétázni" illetve "karácsony után már nem fogok több édességet enni" ezeket le kell cserélni a következőkre: "muszáj azonnal abbahagynom a dohányzást" vagy "muszáj már most rögtön diétáznom" illetve "ezentúl soha többé nem vagyok hajlandó édességet enni". Így néznek ki az igazi elhatározások. Ezek fogalmazódtak és fognak is meg azokban, akik tényleg véghez viszik, amit "kéne" és nem csak egy vágy marad, egy örökös halogatás. Ha az elhatározás megtörténik, akkor a cselekvésnek kell követni. Itt az első dolog, hogy a fent említett bipolaritás úgy állítsuk be, hogy az a javunkat szolgálja mindörökké és ezután jön a következetes ismétlése a magatartásformának, gyűjtve a pozitív, beigazoló tapasztalatokat, amik megerősítik majd bennünk annyira a megfelelő érzéseket ehhez a magatartásformához kapcsolódóan, hogy már nem csak helyesnek fogjuk megítélni, de az agyunk végre kellemesnek könyveli el. miután ez megtörténik egy életre szóló változást értünk el! Ha egyszer ezt eléred bármilyen területen, ahol eddig képtelen voltál megtenni, olyan hitre és önbizalomra nyersz benne, hogy utána a következőt már alig várod majd és az már szórakoztató lesz! Nekem is mindegyiket véghez kellett vinnem a magam életében. Dohányoztam, ittam, förtelmes étkezési szokásaim voltak, túlsúlyom volt, és viseltem testileg lelkileg ezek következményeit. Míg el nem döntöttem, hogy többé nem vagyok hajlandó megfizetni ezt az árat és nem engedem, hogy ezek korlátozzanak abban, hogy élvezni tudjam az élet adta örömöket, az időt, ami a rendelkezésemre áll, illetőleg hogy ezek rossz irányba befolyásolják a személyiségemet, az egészségemet és a sorsomat! Szeretném ezt minden embernél, akit csak valamilyen formában elérek, de senki helyett nem tudom megtenni. Hidd el, ha tudnám, azt is megtenném! Nálad is azt szeretném elérni, hogy eléggé felkeltsem az érdeklődésedet ahhoz, hogy energiát szánj saját magadra és megtanuld, hogyan tudod a lehető leghatékonyabban a legjobbat kihozni magadból és az életedből. Soha nem szabad kevesebbel beérned, mint amennyire képes vagy! Hisz ha képességeid lehetővé tesznek többet is, miért érnéd be kevesebbel?

  Talán a mai témánk megértése a legfontosabb az eddigiek közül. Vagyis az, hogy a természetünknél fogva az életben mindent e két érzelem köré építünk. Ami örömöt okoz nekünk ahhoz közeledünk, ami fájdalmat, attól távolodunk. Vagyis ez inkább ebben a formában igaz:

Közelítünk mindenhez, amiről azt gondoljuk, hogy valamiféle örömöt fognak okozni és távolodunk mindentől, amiben fájdalmat vélünk felfedezni. Mert sokszor nem tapasztaljuk meg a hatását, mert nem kerül sor a cselekvésre, hisz feltételezzük, hogy fájdalom forrása lehet. Illetőleg az örömforrás is gyakran csak egy félreértelmezés eredménye. Ennek egyszerű biológiai oka van:

  Ha egy új inger ér minket, az agyunk létrehoz egy idegsejtet (neuront) ami a későbbiekben is képes lesz majd értelmezni és továbbítani az ingert. Emellett mást is tesz az agyunk. Elkezdi megfigyelni a történéseket amik ezután következnek, hogy rátaláljon azokra a változásokra, amik ennek az ingernek köszönhetőek. Erre azért van szüksége, mert ezt eltárolja, hogy fel tudjon rá készülni a későbbiekben, eleve hozzárendeli a választ arra a hatásra, hogy ezzel csökkenteni tudja a reakcióidőt és a saját leterheltségét. Gondolj bele mennyi ingerrel kell szembenéznie egy perc alatt? Mekkora segítség az neki, hogy ha már ismert ingerekhez kész válaszok vannak rendelve. Olyan mint a sakkmester, aki tudja, hogy milyen lépésre mit kell lépnie. Lényegesen kevesebb energiát használ el, mintha értelmeznie kéne és megtervezni a válaszlépést. És minél többször találkozik azzal a történéssel, annál jobban megerősödik ez a folyamat. Idegi viszonylatban egy ingerrel való találkozáskor kialakul egy vékony idegfonal, hogy azt az érzelmet vagy magatartási formát ismét felidézhessük magunknak a jövőben. Minden ismétlésnél hozzáadunk még egy és még egy szálat, sőt ha elegendő intenzitású érzelem van benne, akkor egyidejűleg akár több szál is kapcsolódhat hozzá, egyre vastagítva és erősítve a kezdeti kis szálacskát. Ez egyszer csak annyira megerősödik, hogy az idegrendszered egyik "főútvonala" lesz. Vagyis olyan mély nyomot hagy a memóriádban és olyan erős már a benne rejlő érzelem, hogy az már konkrétan kihat a magatartásodra. Már állandósul az a cselekvésforma. Ilyen az, amikor nem akarunk v.mit csinálni, de mégis folyton érezzük a késztetést. Vagy bármennyire is szeretnénk v.mit, egyszerűen nem tudtuk még rávenni magunkat a megtételére. Ezért kell a maradandó eredményekhez a következetes ismétlés.

  Hogy lehet mégis az, hogy egy hibás cselekvéshez kötődünk olyannyira, hogy komoly nehézségekbe ütközünk, ha változtatni szeretnénk rajta? Amikor azt írtam, hogy félreértelmezés eredménye, akkor az pontosan ezen a szinten megtörtént félreértelmezés. Ugyanis az agyunk elsődleges védelmi mechanizmusa a megfigyelésen alapul. Ahol egyszer jó tapasztalata volt, azt eltárolja azok közé, amik felé érdemes közelíteni, és ha ezt kellő számban átélheti még, akkor igenis kiköveteli magának azt a cselekvést.(például a függőségek) Illetve ez az igaz a fájdalomra is. Azt eltárolja azon magatartásformák közé, amiket jobb elkerülni, de ha sokszor szembetalálja magát vele, egyszer megelégeli és többé nem enged oda.(például a fóbiák). Nézzük hol lehet itt a félreértelmezés:

  Ha az agy szembetalálja magát egy fájdalom vagy öröm tapasztalatával, akkor azonnal keresni kezdi az okot. Ehhez három kritériumot alkalmaz:

1. Valami olyan után kutat, amely kivételesnek tűnik. Megpróbál v.mi olyat felfedezni, ami szokatlan az adott helyzetben. Hisz a megszokott dolgoktól a megszokott eredmény lenne. Mivel szokatlan az érzés, ezért kell legyen v.mi szokatlan kiváltó ok is.

2. Valami olyan után kutat, ami úgy tűnik akkor történik, amikor érzi a hatást, vagy közvetlen előtte. Pszichológusok körében ezt az Egyidejűség Törvényének nevezik.

3. Következetesség után kutat. Ha fájdalmat vagy örömet érzel, agyad azonnal felfedezi, ha valami szokatlan történt akkor vagy közvetlen előtte és ha még az is kiderül erről, hogy ez következetesen megismétlődik, valahányszor azt az érzést érzi, biztos lehetsz benne, hogy az agyad azt fogja okként meghatározni. Mivel ezek elég pontatlan kritériumok, könnyű félreértés áldozatául esni. De ezt ki is lehet használni!

  Michael Merzenich a San Franciscóban, a Kaliforniai Egyetemen tudományosan is bizonyította, hogy minél inkább követünk egy viselkedési formát, ez annál inkább megerősödik bennünk.

  Menzenich feltérképezte egy majom agyában azokat a területeket, ami akkor aktiválódik, amikor a majom egy bizonyos ujját megérintették. Aztán betanította az állatot, hogy ezt az ujját használja, ha szeretné megkapni az ennivalóját. Miután ismét megvizsgálta a majom agyát, akkor azt tapasztalta, hogy az a terület, amit korábban már feljegyzett annak az ujjnak a használata kapcsán közel 600 %-osra terjedt ki! A majom később folytatta ezt a viselkedést akkor is, mikor már nem kapott érte semmilyen jutalmat, mivel az idegpályák már annyira megerősödtek. Amikor viszont a majmot arra kényszerítették, hogy szüntesse meg ezt a viselkedést, agyának ez a területe komoly mértékben elkezdett csökkenni.

   Ez jó hír azoknak, akik változtatni akarnak a szokásaikon. ha most azonnal elég hosszú időn keresztül megszakítod a nem kívánt cselekvésedet, az ahhoz kötődő idegi pálya gyengülni fog, majd elsorvadni. Ha már látod, hogy mit kell tenned, de még nem kezdted el, akkor az az oka, amiről szólt a mai lecke. Nem kapcsoltál még elég fájdalmat hozzá és elég örömet a változáshoz. Itt már mindent megtalálsz, amire ehhez szükséged van, kezdj hát bele, láss hozzá és változz egy pillanat alatt mindörökre!

    Ígértem, hogy bemutatok egy konkrét példát, hogy miként tudja egyetlen helyes meggyőződés akár egy egész ország sorsát megváltoztatni.

    Van egy ország, ami a gazdaságban a tökéletességet és precizitást jelképezi. Talán már kitaláltad, ez Japán. Ma már senki sem kérdőjelezi meg, hogy a japán technika minőségét tekintve a legjobbak közé sorolandó. Ezt már egyszerűen tényként kezeli az egész Világ. Japánnak sikerült kialakítani az egész világ "fejében" ezt a meggyőződést és annyira megerősíteni, annyi referenciát biztosítva ennek, hogy már nem vonjuk többé kétségbe. De nem volt ez mindig így. Vajon hogyan értek el ekkora hatást és mennyi idő alatt sikerült ezt véghez vinniük? Talán genetikailag különböznek az ott élő emberek annyira a többi embertől, hogy ilyen kiemelkedésre képesek? Egyáltalán nem. Kizárólag az országban élő emberek meggyőződései térnek el a máshol élőkétől és ez okoz ekkora globális különbséget. De hogy is lehet ez? Vizsgáljuk meg:

   Alig hatvan évvel ezelőtt a japán gazdaság komoly válságban volt a háború következtében elpusztult ipari bázis miatt. 1950-ben MacArthur tábornoknak köszönhetően Japánba került egy nagyhírű amerikai minőség-biztosítási szakember, Dr. Edwards Deming. A Japán Tudósok és Mérnökök Szövetségének kérésére Deming képezni kezdte a japánokat. Tizennégy alapelvet, valamint egy alapvető meggyőződést tanított meg nekik, ami gyakorlatilag valamennyi olyan döntésnek az alapját képezi, amit a sikeres, nagy multinacionális cégek hoztak és hoznak a mai napig.

   Ez a meggyőződés a következő: ha elköteleződnek az üzleti tevékenységük minőségének állandó, soha véget nem érő növelése mellett, akkor ez napról napra biztosítja a képességet, hogy a világ piacait uralhassák. ( ismerős már neked is milyen erővel bírnak a ha-akkor típusú meggyőződések ) Deming azt tanította a japánoknak, hogy a minőség nem arról szól, hogy megfeleljenek egy bizonyos követelménynek, hanem inkább az állandó tökéletesítés élő folyamata kell, hogy legyen. Különben ha csak elvárások teljesítése a cél, akkor az a szint határt szab a minőségnek és korlátozza a fejlődést. Megígérte a japánoknak, hogy ha ezen elv alapján élnek, akkor 5 éven belül elárasztják a világot minőségi termékekkel és innentől már csak néhány évtized kell, hogy egyike legyenek a világ meghatározó gazdasági hatalmainak. 

  Sokan gondolták őrültségnek ezt a kijelentést, de nem a japánok. Ők igenis betartva ezeket az elgondolásokat kezdtek élni és miután folyamatos visszaigazolást kaptak arról, hogy tényleg állandó minőségi fejlődésen mennek át, és ezáltal erősödik a gazdaságuk, ez elég referenciát biztosított nekik ahhoz, hogy olyannyira megerősítse a hitüket ebben a hiedelemben, hogy olyan erős meggyőződéssé alakult ez minden japánban, amit már soha nem von kétségbe egyikük sem. És ez generációkon keresztül öröklődik és erősödik. Deminget azóta japánban nemzeti hősként tisztelik és 1950 óta a cégek közt kiosztott legnagyobb kitüntetés a Nemzeti Deming Díj.

   1983-ban a Ford Motor Company felkérte Dr. Deminget, hogy tartson egy cégvezetési szemináriumsorozatot. Abban az időben a Ford több milliárdot veszített évente. Amikor Deminget bevonták a cég munkájába, ő azonnal megváltoztatta a vezetés tradicionális nyugati meggyőződését a "Hogyan növelhetjük úgy a termelési volument, hogy közben csökkentsük a költségeket?" és kicserélte a következő kérdésre: "Hogyan növelhetjük tevékenységünk minőségét oly módon, hogy ez a minőség hosszú távon ne kerüljön többe?". Ez után a Ford átszervezte teljes prioritási rendszerét és a minőséget állította a legmagasabb helyre. Három évet követően a megrázó deficit állapotából domináns ipari pozícióba került és 6 milliárd dolláros profittal zárt!

  Hogy tudták ezt elérni? Úgy, hogy bár az amerikaiak frusztráló a japán minőség tudomásul vétele, mégis sokat tanulhatnak belőle. A Ford szerződést kötött egy japán céggel, hogy egyik kocsi-típusuk váltójának a felét ők gyártsák. Deming felügyeletével tesztelték a váltókat és úgy találták, hogy a Ford sebességváltói hangosabbak voltak a japánokénál, gyakrabban hibásodtak meg és küldték őket vissza a gyárba. Itt beigazolódott Deming azon tanítása, hogy a minőség hosszú távon mindig kevesebbe kerül, szemben azzal, amit a legtöbben hittek, miszerint a minőség csak egy bizonyos szintig növelhető, mielőtt meg nem szaladnának a költségek. Amikor a szakértők alapos kivizsgálásnak vetették alá a két gyártmányt, akkor a legkisebb részeire szedték azokat és azt találták, hogy az alkatrészek mindegyike megfelel a szabványnak és semmiféle mérhető különbséget nem találtak a maguk és a japán váltó között. Ekkor laboratóriumi körülmények között mikroszkóp alatt kellett már vizsgálniuk az alkatrészeket, hogy ráleljenek az eltérésekre.

   Miért tartotta magát a japán cég a magasabb követelményekhez? Mert hittek abban, hogy a minőség kevesebbe kerül és nem érték be soha mással, mint a legjobbal. A japán üzletben létezik egy szó, amelyet állandóan használnak az életben. Ez a szó a KAIZEN. Ez folyamatos, állandó, következetes javítást jelent. Gyakoriak az ilyen kifejezések: a gyártósor kaizenje, a személyes kapcsolatok kaizenje stb. Ennek köszönhetően az egész életben állandóan azt keresik, hogy hogyan javíthatnának mindenen. Egyébként a kaizen a fokozatos javítás, az egyszerű javítások elvén alapul. Tudják, hogy a naponta végrehajtott apró finomítások összességükben olyan mértékű javulást eredményeznek, amelyről a legtöbben még csak nem is álmodnak. Elképesztő, de nem meglepő, hogy más nyelvekben a kaizen szónak nincs megfelelője. Amikor egy szót alkotunk, belekódolunk  egy jelentést, ami érzelmeket vált ki bennünk és ezáltal létrehozunk egy gondolkodásmódot. Állandóan használt szavaink képezik annak a szövedékét, ahogyan gondolkodunk. Nem véletlen az sem, hogy az első nyelv, az anyanyelv fogja a struktúráját kialakítani a gondolkodásmódunknak is. Hasonlíts össze egy német anyanyelvű embert egy magyarral! Teljesen más megközelítései vannak a dolgok felé, egész eltérő az a metódus, ahogyan értelmezi a dolgokat.

   Mit tanulhatunk mindebből? Azt a hitet, hogy mind az üzletben, mind a magánéletben mi magunk tartjuk ellenőrzésünk alatt valamennyi döntésünket és így a jövőnket is. Az egyik legfontosabb általános érvényű hit, amit mindnyájan elfogadhatunk, az, hogy sikerünk és boldogságunk érdekében folyamatosan javítanunk kell életünk minőségét a legapróbb változásoktól kiindulva. Ha ezt szem előtt tartjuk és figyelünk az életünkre gyakorolt hatására, részesülünk majd olyan pozitív tapasztalatokban, amik referenciaként szolgálnak majd abban, hogy ebből a hitből egy megrengethetetlen meggyőződésünk alakuljon ki. Létrehozhatunk mi is egy szót, például Következetes Állandó Javítás kezdőbetűiből KÁJ szócskát. Ez válhat egy olyan metaforává, ami életünk alapvető rendező elvéve lehet. Ez nagy fegyelmet igényel, nem lehet csak úgy hébe-hóba követni. Állandó elköteleződést igényel. Lényege a fokozatos, egyenletes kis léptekben történő, folyamatos javulás, amely következetes munkával hosszú idő alatt kolosszális mestermunkát alkot. Ez olyan további meggyőződéseket alakít majd ki benned is, amiknek köszönhetően már mindig a kezedben fogod érezni az irányítást. Mint például:

 "Nem aggódom életminőségem fenntartásáért, mivel minden egyes napon következetesen annak javításán dolgozom." 

  Láthatjuk, hogy akár egyetlen helyes meggyőződés milyen erőt hordoz magában és mekkora változásokat eredményez. Ennek természetesen az ellenkezője is pontosan így igaz, ezért szükséges azzal is foglalkozni. Az előző fejezetben tanultak ehhez kiváló eszközként szolgálnak. Ha elég erős egy meggyőződés, képes szinte bármit felülírni. Ennek egyik bizonyítéka egy úttörő kísérlet, amelynek keretében 100 orvostanhallgatót kértek meg, hogy vegyenek részt két új gyógyszer tesztelésében. Az egyiket, amely piros kapszulában volt, egy szuper élénkítőnek írták le, a kék kapszulásat pedig egy új, fantasztikus nyugtatónak. De a diákok nem tudtak arról, hogy a két kapszula tartalma éppen ellentétes ezzel: a pirosban barbiturátum került, ami egy nyugtató, a kékbe pedig amfetamin, ami erős élénkítő szer. Ennek ellenére a megfigyelt hallgatók felénél olyan fizikai reakciók következtek be, amelyek az ő elvárásaiknak megfeleltek - szöges ellentétben a kémiai reakciókkal, amelyeket ezeknek a gyógyszereknek a testükben okozniuk kellett volna. Ezeknek a diákoknak nem placebót adtak, hanem tényleges erős gyógyszereket. Hiedelmük azonban felülírta ezeknek a testükre gyakorolt hatását. Mint ezt Dr. Beecher megállapította, egy gyógyszer hatékonysága "nem csak a készítmény tulajdonságainak egyenes következménye, hanem nagyban függ attól, hogy a  páciens mennyire hisz az illető gyógyszer hasznosságában és hatékonyságában".

  "Gyógyszerekre nincs mindig szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen" - Norman Cousins

  Ehhez a kis tanmeséhez egy videót is fűzök:

  http://tv2.hu/naplo/video/az-elme-ereje

  Remélem sikerült kellő képen megerősítenem mindenkit abban, hogy hol és miként érhetjük el a személyiségfejlődést a leghatékonyabban és biztosíthatlak, hogy az írásaimat követve a legjobb úton haladsz efelé!

  A következő részben átvesszük, hogy a meggyőződéseinken kívül milyen olyan tényezők vannak, amik nagyban befolyásolják az életünk minőségét és hogy ezekkel mit is tudunk kezdeni.

"Kizárólag az emberek képzeletében talál minden igazság hatékony és tagadhatatlan létezésre." - Joseph Conrad

    A legfontosabb megértened azt, hogy az Életben semminek nincs más jelentése, mint az, amit Te magad tulajdonítasz neki. Ezt sokan tudják, hogy így van, de nem értelmezik igazán. Ha tényleg megérted, akkor könnyen a saját javadra fordíthatod. Légy biztos benne, hogy tudatosan választod meg azokat a jelentéseket, amik leginkább összhangban vannak azzal a sorssal, amit magadnak kijelöltél. 

   A meggyőződéseknek félelmetes építő és pusztító erejük van. Hiszem, hogy azért követed ezt a blogot, mert magadban eldöntötted, hogy kezedbe veszed a sorsod és nem éred be soha kevesebbel, mint a legjobbal. És tudom, hogy erre képes is vagy! Tanulj meg olyan meggyőződéseket választani, amelyek erősítenek, amik kihozzák belőled a legjobbat. A személyed, a családod, az üzleted, a környezeted és az országod is megérdemli, hogy ne kapjon ennél kevesebbet.

   A legtöbb meggyőződésedet múltbéli általánosítások képezik, amelyek azon alapulnak, hogy negatív vagy örömteli tapasztalatot kapcsolsz-e hozzájuk. Ezek gyakran téves információk illetve a tapasztalatok félreértelmezésén alapulnak. Ami megnehezíti a dolgot, hogy ha egyszer elfogadtál egy meggyőződést, akkor elfelejted, hogy az csak interpretáció és szentírásként fogod a jövőben azt kezelni, nem jut eszedbe azt többé megkérdőjelezni. Pedig ha hosszútávú és tartós változást akarsz magadban létrehozni, meg kell változtatnod azokat a hiedelmeidet, amelyek hátráltatnak. Ebben a legnehezebb nem ezeknek a megváltoztatása lesz, hanem a kiderítése, hogy melyek is azok, amelyek visszahúznak.

   Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy megtanuld, hogyan értelmezd a "kudarcot". Csaknem bármii másnál jobban alakítja az életedet, hogy hogyan kezeled a csapásokat és kihívásokat. Néha "besokalunk", vagyis nagyobb mennyiségben zúdul ránk a fájdalom és a kudarc érzése és ilyenkor hajlamosak vagyunk meggyőződéssé formálni azokat. Ilyenkor azt érezzük, hogy nem tehetünk semmit, hogy védtelenek vagyunk, "baj csőstül jön", bármit teszünk mindig falba ütközünk, és úgy sem sikerül stb. Ez egy olyan hiedelem -csokor amit SOHA nem szabad megengedni magunknak, mert teljesen megfosztanak a személyes erőnktől és lerombolják a cselekvőképességünket. A pszichológiában ez a destruktív gondolkodásmódot "TANULT TEHETETLENSÉGNEK" hívják. Ha az emberek elegendő kudarcot tapasztalnak valamiben - meg lennél lepve, milyen kevés is "elegendő" egyes embereknek - akkor hiába valónak látják az erőfeszítéseiket és kialakult a tanult tehetetlenség miatti végleges elkedvtelenedés.

    Dr. Martin Seligman a Pennsylvania Egyetemről kutatásokat végzett arról, hogy mi okozza a tanult tehetetlenséget. a Learned Optimism (tanult optimizmus) c. könyvében beszámol 3 olyan legfontosabb meggyőződés sémáról, amelyek bizonyítottan azt okozzák, hogy gyámoltalanul és kiszolgáltatva érezzük magunkat, és amelyek képesek lerombolni életünknek csaknem minden aspektusát. Ezt a három kategóriát a következőképpen nevezte: ÁLLANDÓSÁG, MINDENRE KITERJEDÉS és SZEMÉLYHEZ KÖTÖTTSÉG.

   A folyamatos eredményeket elérő emberek soha nem látják állandónak a gondjaikat, míg azok, akik kudarcot vallanak, állandónak látják még a legkisebb problémáikat. Ha ezt a fajta meggyőződést azért teszed magadévá, hogy semmit nem tehetsz annak érdekében, hogy megváltoztasd a dolgok kimenetelét, mert eddig még nem sikerült soha semmit megváltoztatnod, akkor nagyon alattomos mérget juttatsz magadba. Pedig ez is csak a múltbéli történéseknek egy félreértelmezése során levont TÉVES TAPASZTALAT alapján felállított hiedelem. innentől jól figyelj erre és ha valaha azon kapod magad, vagy mást, hogy hangot kezdesz vagy kezd adni valamely probléma állandóságával kapcsolatos meggyőződésnek, akkor azt azonnal le kell írnod és véget vetned neki. Ha nem írod le, nem mindig fogja cselekvés követni. Bármi történjék az életben, képesnek kell lenned hinni abban, hogy "ez is el fog múlni", és ha kitartóan figyelsz ezentúl erre, meg lesz az eredménye, mert látni fogod,  hogy tényleg mindig el is múlik. Így nincs helye többé az életedben az általánosító hiedelmeknek.

   A második különbség az optimisták és pesszimisták között a problémáik "mindenre kiterjedésével" kapcsolatos hitükben van. Egy jól teljesítő ember egy problémát mindig csak a következőképpen lát: "Nos,ez csak egy kis probléma ... kapcsolatban." Nem gondolják, hogy: "én magam vagyok a probléma". Viszont akik "kifejlesztették magukban" a tanult tehetetlenséget, azok rendelkeznek egy olyan meggyőződéssel, hogy ha v.milyen területen elszúrtak v.mit, azért ők maguk vannak elbaltázva. Azt hiszik, hogy azért, mert pénzügyi problémáik akadnak, az egész életük tönkre ment. Nagyon gyorsan eljutnak az általánosításig, hogy elvesztették a kontrollt a dolgok felett, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás. Képzeld el az általánosítás és a mindenre kiterjedést együtt! Mindkettőre az a megoldás, hogy keress v.mi olyat, amit képes vagy irányítani az életedben és kezdj cselekedni abba az irányba! Miközben ezt teszed, megingatod ezeket a "szilárd" rossz meggyőződéseidet. Néhány szó, ami ha szerepel egy véleményedben, akkor az mindenképpen átvizsgálást igényel, hogy jó vagy rossz irányba terel-e: "mindig, soha, állandóan, folyton, az összes, az ember, az emberek, az egész, összes, bármi, úgyis, mindegy" és még sorolhatnám. Ha ilyenekkel találkozol magadban, és belátod, hogy csak hátráltat az a meggyőződésed, amibe ez szerepel, akkor meg kell ingatnod a bizonyosságát. Tettekkel is, de elsőként egy egyszerű visszakérdezéssel és átgondolással. Pl.: "mindent csak elszúrok" akkor kérdezd már meg magadtól, hogy biztos, hogy MINDENT elszúrsz? Találj legalább 1 dolgot, amit nem, és már nem állja meg a helyét a feltételezésed. Persze logikusan mindig tudjuk, hogy szó szerint ezek a dolgok nem állják meg a helyüket, de ha azokat az érzéseket táplálod magadba, miszerint mindent elszúrsz és elégszer mondod ezt magadnak, az agyad nem fog tudni különbséget tenni aközött, hogy ez tényleg így van, vagy csak átvitt értelemben. És máris kialakítasz egy olyan meggyőződést, amit utána már nem jut majd eszedbe megkérdőjelezni és átvizsgálni, és ki fog hatni a cselekvéseidre. Érdekes és egyben megdöbbentő tény, hogy ha elég erőteljes érzelmeket fűzünk egy víziónkhoz, akkor az agyunk nem képes különbséget tenni valós élmény illetve elképzelt között. Ez nehezen megérthető, hisz Te tudod, hogy nem igaz, de az agyra, érzelmekre és a szervezetedre pontosan olyan hatásokat fog gyakorolni, mint bármelyik igaz emléked. A tudatnak ezt a tulajdonságát fogjuk a magunk hasznára fordítani, amikor elkezdjük majd szabályozni a meggyőződéseinket és kialakítani magunkban azokat, amikre szükségünk van. Ezt még részletezem a későbbiekben.

   A harmadik a személyhez kötöttség, ami a személyesnek tekintett problémákat takarja. Ha egy kudarcot nem kihívásnak tekintünk arra, hogy változtassunk a megközelítésünkön, hanem belőlünk eredő problémaként, személyiségbeli hiányosságunkként értékeljük azt, akkor máris legyőzöttnek fogjuk magunkat érezni. Légy óvatos, hogy hogyan fogadod el a problémáidat, bármekkora is legyen! Vajon mennyire tud inspirálni az, ha ostorozod magad? Vajon közelebb jutsz-e vele a célod felé? (a már megtanult kulcskérdés)

   Ha hagyod, hogy ilyen hiedelmeket alakíts ki magadban, azzal halálos mérget kezdesz lassan, kis dózisokban magadba adagolni, ami nem öl meg azonnal, csak idővel halálos adaggá válik. Érzelmileg lassan haldokolni és gyengülni kezdesz és még inkább nem tudsz majd ellenállni az efféle "csábításnak", amivel a nem kívánt folyamatot csak erősíted és gyorsítod majd. Ne feledd, amíg meg vagy győződve valamivel kapcsolatban, az elméd "robotpilótaként" megszűr valamennyi, a környezetedből érkező jelzést, és olyan referenciák után kutat, amelyek igazolják a meggyőződésedet, bármi is legyen az. 

   Ahhoz, hogy elkezdjünk változtatni a már kialakult meggyőződéseinken illetve, hogy olyan újakat alakítsunk ki, amikre viszont szükségünk van, elengedhetetlen a pontos feltérképezés. Ehhez kell egy kis idő, de megéri foglalkozni vele. A jó benne, hogy amint a gyakorlatot elkezded, már azonnal érezheted a hatását, így szívesen fogod majd folytatni. Az első gyakorlat:

  Szánj rá 10-20 percet és írj le annyi meggyőződésedet, amennyit csak tudsz, mégpedig 2 kategóriába sorolva: "erősítők" és "gyengítők". Bármi, ami eszedbe jut, kerüljön bele v.melyik csoportba. Ügyelj rá, hogy ne maradjanak ki a sorolásból a következő alaptípusok:

- A ha - akkor típusúak, mint például: "ha következetesen mindent beleadok, akkor sikerülni fog"

- Az átfogó típusúak, mint: "az emberek alapvetően jók" vagy "elegem van a férfiakból/nőkből"

  Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy most azonnal feljegyzed ezeket. Miután végeztél, megmutatom, hogy hogyan bővítheted még a listát, majd hogy utána mit kezdj velük.

  Mit tapasztaltál, miközben írtad? Érdekes, hogy milyen érzelmeket kelt, ha szembesítjük magunkat olyan dolgokkal, amiket teljesen természetesnek veszünk és tényként kezelünk nap mint nap, anélkül, hogy kicsit is rágondolnánk.

   Most mielőtt kezdenénk velük v.mit, had ábrázoljam egy egyszerű metaforaként, hogy hogyan tudod a legkönnyebben elképzelni egy-egy meggyőződésedet:

  Tekintsd egy asztallapnak. Például, hogy "rossz a memóriám". (ha így gondolod, biztos lehetsz benne, hogy igazad is lesz. De ennek a fordítottja éppúgy megvalósul, ha abban hiszel) Tehát van egy asztal lapod, hogy nem jó a memóriád. Ez önmagában még csak egy feltevés. Ahhoz, hogy ez meg is állja a helyét, szükségesek az asztal lábai, amik ebben az esetben a hozzá fűzött "tények" lesznek. Ezeket hívom referenciáknak. Tehát minél több referenciát tudsz felsorakoztatni az elképzelésed igazolására, annál stabilabban fogsz benne hinni. Minél több lábon áll az az asztallap, annál stabilabb asztal lesz belőle. Annál bátrabban fogsz rá támaszkodni és egy pont után már nem is gondolkozol azon, hogy kibír-e vagy sem, hogy tényleg jó-e az az asztal, vagy sem, egyszerűen csak használod teljesen automatikus és természetes módon. Ez történik a kialakult meggyőződéseiddel is. Elkezdesz magadban olyan élmények után kutatni, amik azt igazolják, hogy tényleg nem túl jó a memóriád és minél több ilyenre lelsz, annál jobban megerősödik benned ez az érzés. És egy idő után (nagyon hamar egyébként) eljut ez az elgondolás is egy olyan szintre, amikor már egy szikla szilárd meggyőződéssé válik, amit többé nem fogsz magadban megkérdőjelezni, csak tényként kezelni. Elfogadod valóságként. Azt meg biztos nem kell részleteznem, hogy akkor az agyad miként is fog bármit memorizálni. Eléggé takarékon működik majd, hisz tudja, hogy úgy sem lesz eredménye, hát minek törje magát, van elég más dolga is. De ha azokra az emlékekre és tényekre koncentrálnál, amik azt igazolják, hogy milyen jó a memóriád, találnál épp eleget abból is. Akadna olyan asztalláb is és ugyanolyan stabil asztalt készíthetnél azokból is. De két ellentétes meggyőződést képtelen vagy kialakítani. Arra nem képes az elme. Először ki kell oltani a régit, majd utána lehet nekilátni az újnak. 

   Most vedd elő a listát, amit készítettél és nézd át az "erősítő" meggyőződéseidet. Válaszd ki azt a hármat, amik a leginkább hozzásegítenek a céljaid eléréséhez. Ezeket karikázd be! Hogyan erősítenek? Hogyan segítik az életed? Gondolj azokra a visszatérő pozitív hatásokra, amiket rád gyakorolnak. Támaszd alá minél több emlékeddel, tapasztalatoddal, amik ezeket igazolják. Ezzel erősítsd meg érzelmi intenzitásodat, valamint a bizonyosság érzését, hogy igenis igazak, működnek és képesek jó irányba irányítani a viselkedésedet. Így erősebb lesz a hited bennük és a jövőben még jobban fogják a javadat szolgálni.

  Most vess egy pillantást a gyengítőkre. Nézd meg mindegyiket egyenként és gondold át, hogy ezek milyen következményekkel jártak már eddig is és fognak is, ha nem változtatsz rajtuk. Karikázd be a két leginkább gyengítő meggyőződésedet. Határozd meg most rögtön, egyszer s mindenkorra, hogy többé nem vagy hajlandó megfizetni azt az árat, amelybe neked ezek a hiedelmeid kerülnek. Kezdj el kételkedni bennük és találj minél több olyan érvet, ami ellenük szól. Mindig van ilyen! Üsd ki a referencialábait úgy, hogy felteszed magadnak a következő kérdéseket:

- Mennyiben nevetséges vagy abszurd ez a dolog?

-Vajon az a személy, akitől ezt átvettem elég hiteles volt ahhoz, hogy példámmá váljon ezen a területen?

-Végső soron mibe fog nekem ezt kerülni a kapcsolataim terén, ha nem szabadulok meg ettől a meggyőződésemtől?

-Mibe fog ez kerülni nekem fizikailag, ha nem szabadulok meg tőle?

-Mibe fog ez nekem kerülni anyagilag?

-Milyen következményei lesznek a családomra/szeretteimre nézve, ha továbbra is ez marad a meggyőződésem?

-Milyen pozitív következményei lesznek, ha örökre megválok tőle?

   Ezen kérdések mindegyikére írásban kell válaszolnod, mert akkor eléggé átgondolod és valódi válaszokat fogsz rá adni, aminek nyoma lesz papíron és fejben is. Utána ezekből a válaszokból készíts egy negatív érvek felsorolást és adj össze mindent. Éld is át, hogy milyen hatásai voltak eddig és lesznek is rád nézve, ha ez a jövőben is meggyőződésed marad. Kapcsolj hozzájuk olyan intenzív fájdalmat, olyan negatív élményt, hogy örökre meg akarj ezektől szabadulni és határozd el magad, hogy ezt azonnal meg is teszed és többé eszedbe nem jut így értelmezni a dolgokat!

   Most eléggé meggyengítetted őket, de végleg csak akkor tudsz megszabadulni tőlük, ha helyettesíted valami újjal. Ezért még most azonnal írd le, milyen meggyőződés kerül az épp most kiküszöbölt kettő helyére. Mi jelenti az ellentétét? Például ha eddig ez volt: "nőként soha nem leszek sikeres" akkor új lehet a következő: "mivel nő vagyok, rendelkezem olyan tulajdonságokkal és erőforrásokkal, amikről a férfiak még csak nem is álmodhatnak!". Ha ezt leírtad, kezdj el kutakodni, hogy melyek azok a referenciák, amikkel ezt alá tudod támasztani. Írj fel hozzá minél többet és érezd is át őket. Erre tudatosan többször vissza térhetsz, amikor v.mivel kapcsolatban ez felmerül benned. Ha kellőképpen megerősíted, akkor kialakul egy olyan új meggyőződésed, ami megerősítő módon kezdi majd irányítani a magatartásodat.

   Ezt megteheted bármelyik másik, nem kívánt hiedelmeddel is. Ne feledd! Ha eléggé megingatod a referencialábait, nem fogsz többé már feltétel nélkül hinni benne. Akkor már képlékennyé válik és ki is ütheted azokat a lábakat. Majd a helyükre az ellentétét igazoló tények kerülnek, kialakítva helyette azt a meggyőződést, ami már igenis a javadra lesz. Ezzel az elgondolással nem csak a régieket tudod átírni, hanem bármilyen olyan hiedelmet kialakíthatsz magadban, amire szükséged van, ha elég referenciát és érzést tudsz hozzá csatolni. 

   Mint azt korábban már írtam, hogy nem feltétlenül az a nehéz feladat, hogy változtassunk ezeken, hanem hogy kiderítsük mik is azok, mik gátló tényezőként cipelünk magunkkal, illetve hogy milyen meggyőződések hiányoznak belőlünk, amik erősíthetnének minket. Ennek feltérképezésére néhány napot illetve hetet kell szánnod. Vagyis inkább ez örökké fog tartani, de 1-2 hét után ezt örömmel teszed és egy idő után már teljesen automatikussá válik. Legyen nálad mindig egy kis jegyzettömb és egy toll. Ha bármikor nem azt az eredményt kapod az életben, amit szeretnél, tedd fel magadnak a kérdést: "Miben kellene hinnem, hogy sikert érjek el ebben?" illetve "Ki az, aki már sikeres ebben és ő mit hisz másképp, mint én arról, hogy mi lehetséges? Vagy: "Mit szükséges hinnem a siker érdekében?" Így bármikor nagyon jól felfedezheted a kulcsfontosságú hiedelmet, ami megmenthet, ami hozzásegít a sikeredhez. Ha megvan mi ez, azt már tudod, hogy hogyan tedd magadévá.

  Ugyanez a helyzet a negatív oldallal is. Ha úgy érzed, csalódott vagy, provokált vagy esetleg dühös, gondolkozz el ezen: "Miben kell hinnem, hogy így érezzek?" Például ha úgy érzed, hogy depressziós vagy, kérdezd meg magadtól: "Mit kell hinnem ahhoz, hogy ilyen depressziósnak érezzem magam?" Erre valószínűleg valamiféle a jövőt illető dologgal állsz elő, mint: "Soha nem fordulnak már jóra a dolgok" vagy hasonlók.Ha ezeket megfogalmazva hallod magadtól, sokszor már az elég, hogy ráébresszen, hogy ez nem is igaz: "De hát én ezt nem gondolom.Igaz, hogy most rosszul érzem magam, de tudom, hogy ez majd el fog múlni." A dolog szépsége, hogy olyan meggyőződéseidet tárhatod fel, amiknek eddig nem voltál tudatában. Azt, hogy ezekkel mit kell tenned, már tudod.

   A mai bejegyzést ezekkel a gondolatokkal zárom. Ha eldöntötted, hogy elindulsz a változás útján, akkor most szólok, hogy az édes kevés, ha csak olvasod, amit írok. Még az is kevés, ha meg is érted. Olvashatsz akárhány könyvet vagy bármit ebben a témában, részt vehetsz bármennyi  előadáson vagy tanfolyamon. Ha nem kezded el alkalmazni, ha nem fogsz neki azonnal a cselekvésnek, semmi eredménye nem lesz azon kívül, mint hogy érdekesnek és szórakoztatónak találod majd. 

   Fogj hozzá azonnal a tanultak gyakorlásához és élvezd azonnal az eredményeidet!

   "Az ember arra született, hogy éljen és nem arra, hogy felkészüljön az életre." - Boris Pasternak

   A következő részben bemutatok egy olyan meggyőződést, ami egy országot mentett meg és emelte a legjobbak közé.

 Mint azt az előző bejegyzésemben ígértem, ma bemutatok egy nagyon egyszerű, de célravezető technikát, amivel a célunk eléréséhez ki tudjuk jelölni a megfelelő folyamatot.

       Az effajta rendszereknek pont az egyszerűségében és a másolhatóságában rejlik az ereje. Ez teszi lehetővé, hogy bárki képes legyen elsajátítani és továbbadni. Csak azok a rendszerek működnek mindenkinél, amik teljességgel másolhatóak, hisz azok nem igényelnek semmilyen tehetséget vagy különleges egyéniséget. 

     Ahhoz, hogy a célunkhoz vezető utat megtaláljuk, először is tisztában kell lennünk, hogy pontosan mit is szeretnénk az életben. Nem lehet irányítani semmit, amíg nem tudod, hogy merre szeretnél vele haladni. Sajnos a legtöbb ember egyszerűen lemond az álmairól, mert annyira lekötik a rövidtávú megoldások, hogy nem képes azokon átlátni. Pedig csak rajtunk múlik, hogy mire összpontosítunk! És a megfelelő fókuszálás teljes egészében átrendezi az Életünket! Igenis mindenkinek szüksége van az álmainak megfelelő legtávolabbi célkitűzésre. Majd egyfajta tervezésre és folyamatos törekvésre afelé az irány felé. Ha megvan, hogy mi az a megfelelő folyamat, ahogyan Te azt el fogod érni és megvan az a visszajelző rendszered, ami alapján mindig tudod, hogy hol is tartasz ezen az úton, illetőleg hogy jó irányba haladsz-e még, akkor hidd el, hogy megállíthatatlan leszel. Bár ugyanúgy meglesznek a rövid távú problémák, amikre minduntalan megoldást kell találni, de képes leszel ezeken átlátni és már nem tudják többé lekötni a teljes figyelmedet, nem vonják el az összes energiádat.

    A célkitűzésnél ténylegesen válaszd ki a legnagyobb álmodat! Nem szabad soha lejjebb adnod. Minél magasabbra teszed a mércét, annál jobbak lesznek az eredmények. Gondolj bele, hogy hogy néz ki ez például a sportban? Lássunk egy esetet:

    Vegyünk 3 különböző teljesítményű futót. Mindegyik fut 2-3-at egyedül időre, beállítva ezzel a saját szintjét. Hívjuk őket A-B-C-nek. A teljesítménye a leggyengébb, legyen mondjuk 12 mp. B legjobb eredménye 11 mp és C képes 9 mp alatt lefutni a távot. Most ismételtessük meg az egészet úgy, hogy elsőként A és B együtt. A:11.5 mp B:11.2 mp. Ezután A és C. A:11 mp, C:10 mp. B és C. B:10,5 mp és C:9,5 mp

   Vagyis ha túl alacsonyra teszed a mércét, az korlátozni fogja az eredményeidet, ha elég magas, az húzza magával. Ezért kell a célunkkal is elég magasra tenni a mércét, mert még ha nem is teljesen azt kapjuk, de sokkal jobbat, mint amúgy. Ehhez viszont elengedhetetlen egyfajta meggyőződést mindenkinek a magáévá tenni: 

   Olyan, hogy kudarc, nem létezik. Csak eredmények vannak. Ha nem a kívánt eredményt kapod, akkor egy olyan tapasztalatot kaptál, amit másképp nem tudsz elsajátítani viszont ez már igenis hozzájárul a sikeredhez. Tehát a nem kívánt eredményekre éppúgy szükségünk van, mint az elvártakra. Egy újabb módját zártad ki annak, hogy melyik irány nem megfelelő. Amíg megvan benned a kitartás és a rugalmasság, akkor képes leszel mindaddig változtatni a magatartásodon, míg a kívánt eredményt nem kapod. Ha a kudarctól való félelem fog vezetni, az gátat vet a cselekedeteidnek már gondolati szinten. Pedig az csak kizárólag feltételezés. Amikor Thomas Edison 1000. kísérlete sem sikerült az izzó feltalálásával kapcsolatban, akkor megkérdezték tőle, hogy nem akarja-e már feladni a próbálkozásait. Tudod mit válaszolt?

   "Feladni? Hiszen most találtam fel az 1000. módját annak, hogy hogyan nem lehet izzót csinálni!"

   Érzed a különbséget? Ugyanaz a történés, ugyanazok a tények, de mások a meggyőződések így más az értelme is. És 1001-re sikerült neki az izzót feltalálni. Vajon meddig jutott volna, ha a szókincsében szerepel a "kudarc" szó? Mert ha kudarc van, akkor az attól való félelem is párosul hozzá. Az agyadnak meg van egy olyan automatikus védekező mechanizmusa, hogy minden áron igyekszik elkerülni a rossz dolgokat. Ilyenkor vagy nem is fogsz cselekedni, vagy olyan visszafogottan, hogy esélyed sincs elérni a célod. A meggyőződésekre még sokszor vissza fogok térni és még át fogjuk venni, hogy melyek azok, amiktől mindenképpen meg kell válni illetve mikre van mindenképpen szükségünk. Most térjünk rá magára a stratégiára:

   Ásd elő a legnagyobb célodat. Ha volt már v.ha bárki, aki azt elérte, akkor tudnod kell, hogy az nem egy lehetetlen dolog. Ha eddig úgy érezted, hogy az lehetetlen, ebben az esetben tisztázd le magaddal, hogy ez a szó csak annyit jelent, hogy a jelenlegi útnak a végén, amin jársz, ott nem az van. Tehát az eddigi folyamatnak, ahogy élsz nem az lesz az eredménye. De igenis létezik egy olyan folyamat, ami pontosan azt eredményezi. Te innentől kezdve ezt fogod keresni!

  Tehát egy papírra írd fel legfelülre ezt az "Életcélt". Most tedd fel magadnak a következő kérdést:  "Mi lenne az a dolog, ami ha már most a rendelkezésemre állna, akkor biztosan elérném a célomat?"

  Ha megvan a válasz, akkor ez lesz az eggyel rövidebb távú célod. írd ezt fel a másik alá egy felfelé nyíllal összekötve. Ezt játszd végig mindaddig, míg el nem érkezel a jelen pillanatig, míg meg nem kapod a következő lépést, amit már MOST megtehetsz! És tedd is meg azonnal! Ezeket a pontokat, ha akarod, meghatározhatod időben is, hogy melyikre körül-belül menni időt látsz reálisnak. Így meg fogod látni, hogy az eddig lehetetlennek tűnő és rég elvetett cél nem hogy lehetséges, de még nincs is olyan messze! Csak követned kell az irányt mindaddig, míg oda nem jutsz. Persze a pontok változhatnak, mert ne felejtsd el, hogy állandóan rugalmasnak kell lenned és folyton-folyvást több újabb tapasztalattal leszel gazdagabb. Azokból mindig le kell vonni azokat a következtetéseket, amik előre fele visznek ezen az úton. De a célod és az irány az mindig marad ugyanaz. Soha nem engedsz belőle! Ez a kis útmutató egyszerű, de olyan jelentést hordoz magában, ami örökre megváltoztatja a történésekhez való viszonyodat. És a Te megváltozott viszonyod a dolgokkal kapcsolatban viszont megváltoztatja a történéseket is. És minél előrébb jutsz ebben a folyamatban, annál inkább hiszel majd benne és annál gyorsabban tudsz majd haladni.

     Javaslom, hogy ezt ragaszd ki a hűtődre és minden nap szánj rá 1 percet és olvasd át. És minden este tedd meg ugyanezt, mielőtt lefekszel és elalvás előtt gondold végig, hogy ma mik voltak azok a dolgok, amik hozzájárultak ismét az ezen az úton való előrejutásodhoz. (ebbe a negatív történésekből levont következtetések és tapasztalatok is beletatoznak, ha azok a hasznodra válnak) Meg fogod látni, hogy szinte minden nap akad v.mi olyan, ami a javadat szolgálja a célod elérése érdekében. Hát akkor miért is foglalkoznál a többi olyan dologgal, amik még emellett voltak és csak gondot, nehézséget hoztak hasztalanul az életedbe? Ezeket egyszerűen le kell pergetni. Persze meg kell oldani, de nem hagyhatnak benned mély nyomot és nem hátráltathatnak a továbbiakban. Meg fogsz tanulni ezeken átnézni és a távolba látni, ahol a napos oldalt látod majd!

    És végezetül még egy mentő kérdés, amit mindig tegyél fel magadnak:

   "Vajon hozzá járul-e ez a dolog a célom eléréséhez?"

   Ezzel búcsúzom mára és kívánom Neked, hogy leld örömödet a gyakorlásba. Mint mindenhez az életben, természetesen ehhez is gyakorlás kell. De érezni fogod, hogy ahogy egyre jobban megy, úgy egyre jobban élvezed és egyre gyorsabban fejlődsz. És biztosíthatlak afelől, hogy amint nap mint nap a célod fog előtted lebegni és azt tapasztalod, hogy tényleg afelé haladsz, egy olyan életet kezdesz majd élni, amit össze sem lehet hasonlítani a céltalan sodródással, kiszolgáltatva a körülményeknek, úgy érezve, hogy a világ egy hatalmas daráló és csak idő kérdése, hogy mikor érsz Te is arra a pontra, amikor már beránt. 

A következőkben átvesszük, hogy melyek azok a meggyőződések, amelyeket mindenképpen érdemes elsajátítani, hisz nagy mértékben a segítségünkre lesznek a továbbiakban.

 Ebben a részben a döntésekre fogok kitérni. Azt, hogy az Életben pontosan milyen irányba is haladunk és hogy hova is jutunk, a DÖNTÉSEINK határozzák meg. Ha a múltban egy apró döntést megváltoztatnánk, az a jelenben és a jövőben hatalmas változásokat eredményezne. Csakúgy, mint a puskával való célzás. Egy milliméter elmozdulás a csőnél több méteres különbségeket produkál a találatnál. Ezért nem árt tudomásul venni, hogy MINDEN DÖNTÉSNEK SÚLYA VAN a jövőnk tekintetében. Vajon mi különbözteti meg a sikeres embereket a nem sikeresektől? Az, hogy az életükben mikor milyen döntéseket hoztak!

A SIKER is egy FOLYAMAT EREDMÉNYE. Nem ébred senki sem egyszer csak sikerre, de nem is lehet csak úgy elkapni v.kitől az utcán, mint egy náthát. Véghez kell vinni egy bizonyos folyamatot, ahol végeredményként jelentkezik a siker. A nem megfelelő folyamat természetesen nem az elvárt eredményt fogja adni.

A folyamat maga, mindig egy döntéssel kezdődik és a további döntések lesznek azok, amik a kimenetelét határozzák meg. Ahhoz, hogy a megfelelően tudjunk dönteni, nézzük meg, hogy mik azok a tényezők, amikből ez összetevődik:

- elsőként a már jól ismert meggyőződéseink. Hogy abba a témában, ahol döntést kell hoznunk, milyen meggyőződésekkel rendelkezünk. Mint azt már tárgyaltuk, ezek nehezen irányítható tényezők és a legkevésbé sem objektívek, nem tényeken alapulnak.

- másodsorban a pillanatnyi lelkiállapotunk lesz az, ami meghatározza, hogy egy adott szituációban, abban az adott momentumban milyen döntést fogunk hozni. Ezt szerintem már mindnyájan jól ismerjük. Főleg azok szembesülhetnek ezzel nap mint nap, akiknek van gyerekük. Egy azon dologban két különböző alkalommal hangulattól függően képesek vagyunk eltérően dönteni. A gyerek meg szegény csak néz. "Most miért?" "Mert azt mondtam!" -ismerős igaz? Itt válaszolhatnánk azt is, hogy mert éppen ilyen a hangulatom, vagy hogy most ilyen pillanatnyi lelkiállapotban vagyok. Az lefedné a valóságot, de nem építi a gyerek összképét. Azért gondolom ezt mindenki belátja, hogy itt nem a meggyőződésein azok, amik ingatagok és állandóan változnak. Csupán a hangulatunk.

Ha matematikailag akarnám ezt ábrázolni, akkor így nézne ki:

DÖNTÉS = MEGGYŐZŐDÉSEK + PILLANATNYI LELKIÁLLAPOT

Egyenlet lévén: ahhoz, hogy az egyik oldalon egy kívánt változást kapjunk, a másik oldalon pontosan ugyanolyan változást kell eszközölnünk. Hát valljuk be, ez ezekkel az összetevőkkel lehetetlen rövid idő alatt. Az meg nem mindig szerencsés, ha egy-egy döntéssel napokat vagy heteket szeretnénk várni, hogy fel tudjunk rá készülni. Itt valami más megoldásra van szükség, ami kizárja a jobb oldalt, az egyéniséget és minden körülmény között a kívánt eredményt fogja adni. Ezt hívom DÖNTÉSI STRATÉGIÁNAK.

Egy megfelelő döntési stratégiával egyéniségtől, körülményektől illetve bármi nem oda illő tényezőtől mentesen folyamatosan, stabilan a megfelelő eredményt fogjuk kapni. Ebben rejlik a sikeres döntés kulcsa! A sikerhez nincs szükség született tehetségre, ha az ember képes minden körülmény között a megfelelően dönteni. Lássunk egy ilyen döntési stratégiát:

Az üzleti életben nem a lehetőségeink határozzák meg, hogy sikeresek leszünk-e, hanem az, hogy az adódó lehetőségekkel kapcsolatban hogyan döntünk. A XI. században mindig lehet jó lehetőségre akadni, csak megfelelő stratégia hiányában ezek mellett egyszerűen elmegyünk, anélkül, hogy kicsit is megvizsgálnánk őket. Hogy miért? Mert olyan azon a téren a meggyőződésünk, tele vagyunk előítélettel vagy csak a szomszéd mesélte, hogy egy ismerőse már belebukott ilyesmibe, és még sorolhatnám a végtelenségig, de nagyon kevés lenne a valós ok közötte. Hogyan készülhetünk fel az ilyen szituációkra, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő lehetőséget? Egyszerűen vizsgáljuk meg, hogy mik lesznek azok a konkrét tények, amik ilyenkor biztosan a rendelkezésünkre fognak állni és ezek ismeretében szabjuk meg előre a mi saját feltételeinket és írjuk is le. Az írásos forma elengedhetetlen, mert nem tűr rugalmasságot. Különben könnyen abba a hibába esünk, hogy mi kezdünk formálódni a lehetőségek köré és nem szisztematikusan azokat választjuk, amik tényleg megfelelnek nekünk.

Nézzük mik azok a tények, amikre egy üzleti lehetőség kapcsán egy döntési stratégiát előre el tudunk készíteni:

1. az biztos ki fog derülni, bármiről is legyen szó, hogy mennyi pénzbe kerül elindulni vele.

2. azt is tudhatjuk, hogy milyen további költségekre számítsunk havonta. Mert kevés olyan üzlet van, ami az indulást követően azonnal legalább nullába tudja magár termelni. Van ilyen, de a többség nem az. Ezt megelőzi egy költséges időszak, amire szintén fel kell készülni, ha nem akarunk az elején elvérezni.

3. kideríthető, hogy kb. mennyi időt igényel azzal az üzlettel foglalkozni.

4. látható első átvizsgálásra, hogy milyen elsődleges reális hozamlehetőséget rejt magában az a bizonyos lehetőség.

Ez a 4 információ mindig a rendelkezésünkre fog állni, mint tény. Ezek alapján kell meghoznunk azt a döntést, hogy elkezdünk-e vele foglalkozni, vagy sem. Az erre íródott rendszert hívom BELÉPÉSI STRATÉGIÁNAK. Készítsd el MOST Te is!

1. Írd fel azt az összeget, ami a rendelkezésedre áll és amit hajlandó is vagy rászánni egy üzletre. Ez egy olyan összeg legyen, ami nem veszélyezteti az eddig felépített személyes egzisztenciádat. A cél, hogy megadd az esélyt az előrehaladásnak, de nem lehet benne a visszaesés kockázata. Pontosan úgy kell működnöd az életben, mint egy csavarnak a racsnis kulcsban. Bármilyen kiszámíthatatlanul is mozog a kulcs, a csavar mégis stabilan csak előre halad. Neked is csak és kizárólag azokkal a körülményekkel szabad foglalkoznod, amik előrefelé mozdítanak. A többit el kell engedni illetve ki kell zárni. Tehát ide az első pontba kerül ez az összeg.

2. Írd fel, hogy Neked havonta mennyi pénz áll rendelkezésedre, amit hajlandó is vagy rászánni egy üzlet költségeinek fedezésére. Itt megjegyzem, hogy mindkét pont esetében bármekkora összeg felírandó! Van olyan, akinek az elsőbe kerül több és a másodikba lehet, hogy semmi. Lehet olyan, akinek nem áll rendelkezésére még 20 ft sem, de havonta képes v.mennyit elkülöníteni. Mindenki másfajta lehetőséget fog majd ennek fejében keresni. És aki keres, az talál is!

3. Írd fel, hogy hetente hány órát tudsz és hajlandó is vagy rászánni az üzletre. Itt is fontos, hogy egy olyan szám legyen, amit mindenképp teljesíteni tudsz, mert hiába találsz mesés lehetőséget, ha több időt igényel, mint amit Te képes vagy rászánni. Az akkor lehet bármilyen jó dolog, de nem Neked! Az kudarcra van ítélve. El kell vetni és a következő után nézni.

4. Határozd meg azt a számot, hogy minimum milyen arányba kell álljon az első 2 pont által kiadott költsége az üzletnek az elsődleges hozamlehetőséggel szemben. Pl.: 1:4 v. 1:8 vagy bármi. Ez is teljesen személyre szabott kell, hogy legyen. Sokaknak egy arányszám nem mond semmit, akkor számokkal kell behelyettesíteni. Vedd alapul a fent meghatározott értékedet és kezd el a többszöröseihez viszonyítani. Egyszer el fogsz jutni egy olyan mentális küszöbhöz, ami már felkapcsol egy bizonyos biztosítékot az agyadban és az gondolod: "Hú! Na ez már remek üzletnek ígérkezik!" Pontosan ezt az érzelmi pontot keressük, mert itt leszel tényleg motivált az üzlettel kapcsolatban és ekkor fogsz beletenni tényleg 100 %-ot.

"Az embereknek vannak elvárásaik az eredményekkel kapcsolatban, de a legtöbbször abba a hibába esnek, hogy a folyamatba csak 20 %-ot tesznek bele, miközben a 100 %-hoz képest várják az eredményt." - Dr. Csernus Imre

Ilyen esetekben csupán csalódást okozunk saját magunknak, pedig pontosan olyan eredményt kaptunk, amilyet alkottunk. És felsorakoztathatunk egy sereg okot, hogy ez nekünk miért nem működik, de az egyetlen valós ok azok mi vagyunk! Erre felhoznék egy "örökzöld" példát:

 Jómagam foglalkozom tőzsdei kereskedéssel. Szerintetek hányszor találtam már magam szembe azzal a véleménnyel, hogy: "a tőzsde túl kockázatos" vagy hogy "ott csak bukni lehet", hogy ott "teljesen ki vagy szolgáltatva a körülményeknek" stb. Itt is kőkemény meggyőződésekről van szó egy olyan dologgal kapcsolatban, amiről az embereknek fogalma sincs. Aki ismeri a tőzsdét, annak soha sincs ilyen véleménye. Csak néhány dolog ezekhez a véleményekhez: 

Mondj nekem még egy olyan vállalkozást, ahol Te határozod meg szabadon, hogy mikor mennyit kockáztatsz? A legtöbbször az egész üzleteddel játszol minden döntésednél a hagyományos szektorban nem? Ennyit arról, hogy mennyire kockázatos. Hát kevésbé, mint más.

A csak bukni lehet dolgot nem részletezem. A tények az ellenkezőjét mutatják. Nem csak bukni lehet!

Hogy mennyire van kiszolgáltatva a körülményeknek a Trader? Hát annyira, hogy nem függ sem üzletkörtől, sem időtől, sem pedig helytől. Bárhonnan, ahol internet kapcsolat van, pontosan ugyanazt a lépés meg tudom tenni. Attól sem kell félni, hogy elfogynak a kuncsaftok vagy kihal a piac. Ez az egyetlen olyan szakma, ahol ez nem áll fent. Akkor mi is van kiszolgáltatva? Melyik a kockázatosabb?

Az egyetlen oka annak, hogy mégis sokan vagyonokat buknak, hogy kimaradt egy nagyon fontos lépés náluk. Nem tanulták meg a szakmát! Nem volt meg a megfelelő folyamat, nem került bele az a bizonyos 100% de mégis várták az eredményt. Hát pontosan annak az eredményét kapták, amit csinálták. a piac nem válogatott velük sem és nem is az a hibás. Na de nem megyek ebbe jobban bele, csak ezzel azt szerettem volna ábrázolni, hogy mindig a hozzáállásban keresendő a hiba és a folyamatban, amit Te magad viszel végbe, nem más. Ezért kell Neked személyre szabottan a megfelelő stratégiát elkészítened, hogy ez ne történjen meg. A belépési stratégia első 3 pontja megmutatja azt a tényt, hogy a jelen életedbe be tudod-e illeszteni az adott lehetőséget, vagy sem. A 4. pont pedig azt mutatja meg, hogy megéri-e neked üzletileg a dolog. Ha mindkettő stimmel, ne gondolkozz tovább! Neked való a dolog. Az, hogy mennyi van benne, majd csak ezután derül ki, de nem szabad feltételezésekbe kezdeni a belépés előtt. Különben nem fog más döntésed születni, mint eddig az életben. És ha jelenleg nem vagy egy sikeres üzletember, akkor cseréld le a döntéshozó rendszeredet. Ez a fajta stratégia biztosan működik. A legfontosabb záradék viszont az, ami meghatározza az egésznek az eredményét:

Minden körülmény között köteles vagy betartani a stratégiád minden pontját!

Ha ezt nem teszed, esélyed sincs, lehet bármilyen jó rendszer a kezedben. Egy döntés mindig csak akkor válik igazi döntéssé, ha rögtön követi a cselekvés is, különben csak vágy marad!

Készítsd el a saját belépési stratégiádat és figyeld a körülötted lévő lehetőségeket. Ezt a "döntéshozó szoftvert" bármelyikre ráengeded, mindig meg fogja mutatni neked a hozzád illő döntést. És bármilyenek is a meggyőződéseid, bárhogy is változik a hangulatod, ez mindig ugyanazt az eredményt produkálja majd, és képes leszel stabilan előrefelé haladni, mint a csavar a racsnis kulcsban!

A következő részben egy másikfajta stratégiát mutatok be, amivel megtalálhatjuk a megfelelő folyamatot, aminek a végén a saját célunk van és ez megmutatja nekünk mindig, hogy hol tartunk ebben a folyamatban és hogy jó irányba haladunk-e.

       Az előző részben kifejtettem, hogy hogyan hatnak ránk a kialakult meggyőződéseink, mielőtt arról bármilyen tudomást szereznénk. Ezeknek hatalmas ereje van és köréjük alakul az egész életünk. Ezek terelnek minket rossz vagy akár jó irányba is és mindenre hatással vannak, ami velünk kapcsolatos. Nézzük meg, hogy mi alapján alakítunk ki meggyőződéseket:

- először is saját tapasztalat alapján, amik a TÉNYEK. Ezek sajnos a legkisebb részt képviselik ebben a kérdésben.

- másodszor külső információra alapozva. Ezeket elsőként a szülőktől, majd barátoktól, rokonoktól, ismerősöktől szerezzük be. Ezek sajnos közel sem biztos, hogy valós tényeket foglalnak magukba.

-harmadszor a MÉDIA. Ez igazándiból a 2. pontba tartozik, de én mégis külön tárgyalom, mivel ez kap kulcsszerepet ebben a témában. Napjainkban a médián át ér el minket a legtöbb külső információ. Ha ezt a megfelelő módon tálalva közlik velünk, készek vagyunk tényként értelmezn:

Egy egyszerű példa:

      100 emberből vajon hányan gondolják azt, hogy a mai világ (2010) sokkal rosszabb és kegyetlenebb, mint a 15 évvel ezelőtti? Ez a szám nagyon magas. De vajon minden embernek személyes tapasztalatai vannak szerte a világban? Természetesen nem, csupán arra az információra alapoznak, amiket a média eljuttat hozzánk "hírek" formájában. Mindenki tudja, hogy ez hogy van leválogatva, de igazán még sem tudatosul benne. Vajon hogyan változna ez az arány, ha valaki, akinek módjában áll, hozna egy olyan döntést, hogy Magyarországon a 2011-es évban tilos negatív tartalmú híreket közölni? Csak a pozitív tényeket juttatnák el hozzánk 1 éven át. Persze mindkettő változat a valóságot tükrözi, csak egy másik oldalát annak. Egy év után ebből a 100 emberből vajon hánynak változna meg a véleménye? Hányan gondolnák úgy, hogy az utóbbi 1 évben sokat változott a Világ jó irányba és sokkal szebb lett, mint volt? Legalább annyian, mint korábban az ellenkezőjét ahányan gondolták. Pedig hidd el nekem, hogy ettől a Világ semmit nem változna. Mégis más lenne az emberek meggyőződése. 

     Ez igaz a reklámokra, a filmekben látott jelenetekre, információkra és minden olyan dologra, amire nem is gondolsz! Sajnos ezek a legmeghatározóbb tényezők a meggyőződéseink kialakulásában és ezeket nem mi irányítjuk. Itt mi a másik végén állunk a dolognak, amit mások irányítanak. 

    Október 16-án volt szerencsém megismerkedni egy illetővel, aki csak néhány hónapja jött vissza az országba és eddig külföldön élt, ahol a média világában tevékenykedett. Ő mesélte nekem, hogy higgyem el, hogy a média egész struktúrája minden pontja nagyon tudatosan van felépítve és egyetlen "ördögi kör" vagyis önfenntartó folyamat köré épül:

    Eljuttatni a társadalmat egy olyan szintre (sajnos ez nem felfelé van), ahol már igazán fogyasztóivá válnak annak, amit sugároznak és utána ott is tartani őket. Akár a drogokkal. Fel kéne ébredni! Csodálatos is lehet ez a technika, ha tudjuk, hogy hogyan használjuk a saját érdekünknek megfelelően. 

"Ha a TV-zéssel sikert lehet elérni, akkor mindenki sikeres lenne. Amíg ez nem így van, addig én biztosan nem azzal tölteném az időmet" - Pintér Péter

     És tényleg. Ha többet akarsz elérni, mint az átlag ember, akkor az biztos, hogy nem szabad ugyanazokat a dolgokat csinálnod, mint a többiek. mert annak az eredménye is az lesz. Inkább keress olyan példát, akinek az eredményeit már szívesebben tudnád magadévá és kezd el őt másolni! Vajon amíg a szabadidődben a TV előtt ülve nézed a híradót és bombáztatod magad a negatív ingerekkel, mennyi minden olyat csinálhatnál, ami tényleg a javadra válik. Vajon milyen változást érnél el így 3-5-10 év alatt? Sokan azt gondolják, (szinte nap mint nap szállok vitába ilyen emberekkel) hogy igenis szükséges tudnunk, hogy mi történik körülöttünk. Tényleg? Vajon miben lenne más, ha kimaradnál ebből egy időre? Hátrányként jelentkezne ez az életedben? Mi hátrányod származna abból, ha nem tudnál róla, hogy amerikában melyik iskolában milyen lövöldözés volt, vagy hogy ki és hol csinált újabb öngyilkos merényletet, milyen balesetek és bűntények voltak akár nálunk országon belül, stb. Lemaradnál egy csomó negatív információról. Az életedben semmilyen hátrányt nem eredményezne ez a "veszteség"! De megspórolnál egy csomó negatív ingert! Lehet akármilyen jó kedved, ha sok negatív inger ér, ez pillanatok alatt a visszájára fordul. A jó hír, hogy ez fordítva pontosan ugyanígy működik. Vajon miből származik több hasznod? A pozitív vagy a negatív meggyőződésekből? Mint már korábban átvettük, ezek határozzák meg azt, hogy hogyan látod a Világot és hogy miként éled meg az Életedet. Aki negatív meggyőződésekkel van tele, az pontosan úgy fogja tudat alatt is szűrni az infókat, pontosan úgy fogja megjeleníteni magának a környezetét és úgy éli az életét.Ez persze fordítva is igaz. Gondolj csak bele! Hogyan lehetséges az, hogy 2 ugyanazon történést 2 különböző személyiség teljesen ellentétes módon él át? A tények és a környezet ugyanaz, csak a belső szelekció és megjelenítés az, ami eltér. Mindenkinek el kell döntenie, hogy mit szeretne. Ez az első módja annak, hogy elkezdd kontrollálni a dolgokat. 

Vedd a kezedbe az életed irányítását, mert ha Te nem, majd megteszi ezt helyetted valaki más! - Anthony Robbins

    A következő fejezetben a döntések erejéről fogok írni. Hogy miként tudunk úgy döntéseket hozni, hogy az általunk kontrollálatlan tényezőket kizárjuk illetve csak azokat használjuk, amik a jó döntéseket eredményezik.

       Ahhoz, hogy a kezedbe vedd az irányítást, fontos tisztában lenni azzal, hogy hogyan is néz ki a folyamat valójában, ahogy az Életet Te megéled. 

       A VILÁG mindenkinek a maga világát jelenti. Bármilyen jelző, a Te viszonyodat tükrözi valamilyen dologgal kapcsolatban. Itt is igaz a relativitás-elmélet. Pl.: Ha valamire azt állítod, hogy vicces, akkor tudnod kell, hogy léteznek más szemléletek is, amik szerint lehet, hogy nagyon is szomorú. Ezzel szerintem senkinek semmi újat nem mondok, csak szeretném, ha megértenéd, hogy az Életed pontosan olyan, amilyennek azt megéled, ahogyan azt magadnak megjeleníted! 

Hogyan is történik mindez:

       Naponta iszonyú sok inger, rengeteg információ ér minket. Ez a civilizáció és a technika fejlődésével mindig csak több. Az agyunk egyszerűen nem képes mindent feldolgozni. Ha ezt megpróbálná, egyszerűen lefagyna, mint bármilyen túlterhelt rendszer. Ennek kezelésére rendelkezik egyfajta természetes szelektálással, ami alapján az ingereknek csak egy részét fogja feldolgozni. Ez a folyamat az agyunk tudatalatti részében történik. Itt 3 felé válogatja le a beáramló információkat:

1. Egyszerűen továbbengedi, nem kezd vele semmit. Ezek a dolgok úgy mennek át rajtunk,     hogy semmilyen hatással nincsenek ránk.

2. Értelmezi, de nem juttatja el a tudati szintre. Ezek megmaradnak a tudatalattiban,           amik viszont már épp úgy hatnak ránk, mint a tudatos dolgok. Annyi a különbség, hogy     ezek fölött nincs kontrollunk, döntésünk, nagyrészt nem is tudunk róla, hogy vannak. 

3. Értelmezi és tudatunkra is hozza. Ezek azok az ingerek, amit meg is tapasztalunk.

       Sokan a tudatalatti szó hallatán valamilyen természetfeletti dologra gondolnak. Az csupán az agynak egy motorikus része, ami önállóan cselekszik megadott "beállításokkal" és nem igényel semmilyen utasítást vagy visszajelzést. Ha belegondolsz, a szervezetünk nagy része ilyen. Legalábbis tudatosan Te nem tudod irányítani sem a hormonjaidat, sem a szerveid működését, vagy még sorolhatnám. Persze az agyad ezen motorikus része ezt azért megteszi helyetted, de ez is mind tudat alatt folyik, vagyis tudtodon kívül. Ezt csak azért írtam le, hogy tisztába legyünk azzal, hogy nagyon is természetes dologról van szó, amikor a tudatalatti szelektálásról beszélek.

       Na de mégis milyen "beállítások" alapján működik ez az egész? Ki vagy mi programozza ezt be, hogy ne csupán véletlenszerű legyen a folyamat? Ezt most a lehető legjobban leegyszerűsítve átvesszük, mert ha ezt megérted, akkor elkezdhetjük átvenni azokat a technikákat, amikkel a kezedbe veheted az irányítást.

       Amikor még az anyaméhben fejlődsz, erre a tulajdonságra még nincs szükség. Ott az idegrendszered pontosan annak megfelelően fog kifejlődni, amilyen ingerek Téged érnek. Érkezik egy infó és az agyad egyszerűen létrehoz egy idegsejtet (neuront), egy rendszert, ami legközelebb ha ilyen hatás ér, már értelmezni tudja, párosítva egyfajta reakcióval: érzésekkel, érzetekkel, vagy más ingerekkel. Mindezt csak a tapasztalatra alapozva. És ezekhez hozzátársíthat még egy cselekvést is. (pl.: forró-elrántod, vicces-mosolyogsz)

      Ez a fajta fejlődés természetesen folytatódik a születés után is, ebbe nem megyek most jobban bele. Itt viszont már szükség lesz a szelekcióra, mert megsokszorozódnak az ingerek és olyan gyorsan nem képes az agyad fejlődni. Itt, a csecsemő korban ez még véletlen szerű. Itt most kihagynám a további fejlődési szakaszokat...ugrás a mára:

      Az életed során alakítasz ki bizonyos meggyőződéseket. Ezek fogják azt a rostát képezni, amik elsősorban meghatározzák ezt az egész folyamatot. A maradék az marad véletlenszerű! Ebből 2 nagyon fontos dolgot kell leszűrnünk:

1.   Nagyon fontos, hogy milyen ingereknek tesszük ki magunkat, mert nem                     tudhatod, hogy mik lesznek rád hatással és milyen hatást érnek el benned.

2.  Ha bármi irányítást szeretnél vállalni abban, hogy mi legyen az, ami                          elsődlegesen megmaradjon benned ezekből a környezeti hatásokból, csak egy        dolgot tehetsz:     MEGTANULOD KEZELNI A MEGGYŐZŐDÉSEIDET!

A következő részben arról fogok írni, hogy mik is alakítják bennünk a meggyőződéseket, hogy hogyan tudjuk ezt kontrollálni illetve bemutatom, hogy ez hogyan is hat az életünkre!

 Az Életed nem más, mint a rendelkezésedre álló idő mennyisége. Ezzel te rendelkezel és ebben nem korlátozhat senki! Én nem bírnám elviselni, ha úgy kéne élnem, hogy a körülményeim szabják ezt meg és ezek korlátaiban értelmezhetném a szabadságot. És Te?
Kevesen tudják, de átlagosan 600.000 órával rendelkezünk. Soknak tűnik? Nekem nem. Képzeld el másképp. Meddig elég 600.000 ft? És mennyire tűnik soknak, ha óránként levonnak erről a számláról 1 ft-ot?
Na barátom ez a te homokórád! 
Akkor most számold ki, hogy ebből mennyit töltöttél már el? Tedd meg! Számold ki. Gondold végig, hogy azt sikerült-e szabadon úgy élned, ahogy kedvedre való lenne? Kétlem. 
Most a maradékból vond le azt, amit alvással fogsz tölteni. Írd le a maradék számot! Ennyi van még hátra! Ha az utolsó órákból visszanézel, akkor azt szeretnéd érezni, mint most mikor visszanéztél? Nem biztos...
De addigra egy valami már biztos lesz, hogy már TÚL KÉSŐ VÁLTOZTATNI! pedig akkor már mindent megadnál azért. Most viszont még nem késő. Figyelj oda magadra, nyisd ki végre a szemed, felejtsd el a sok baromságot, ami körülöttünk van és tervezz! Tervezz, mert konkrét terv nélkül nincs megvalósítás. ismerned kell a kívánt eredményt és a folyamatot, amivel az kivitelezhető. Utána pedig cselekedni kell!
Lehet hinni minden félében, de semmit nem ér, ha magadban nem hiszel.

"Remélni is lehet, hogy a körülmények sodrása majd pont a sikeredhez sodornak, de ez erősen zsákutca"  (Pintér Péter)

Oszd meg másokkal ezeket a gondolatokat, tegyük szebbé mindenki életét, aki kicsit is nyitott rá és számít neki, hogy hogy is telik el az a bizonyos 600.000 óra! Foglalkozz vele, tanuld meg hogyan csináld és add tovább.

Vajon milyen életet élhet a Te gyermeked, ha már ebben a tudatban nevelődik? Érd el, hogy ő mire ennyi idős lesz, mint Te, úgy tekintsen vissza, ahogy szíved szerint Te is tennéd ezt most. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphat tőled!

Terveim szerint sok olyan dologról írok majd, ami ehhez hozzásegíthet mindenkit és eszközül szolgálhat az induláshoz. Igyekszem útmutatásul szolgálni mindenkinek, de cselekedni csak Te tudsz!

 Vajon szívesen utaznál-e egy olyan bárkában, amit senki sem irányít? Ami csak sodródik az árral, kiszolgáltatva a körülményeknek, minden egyes hullámnak, áramlatnak?

És csak sóvárogva nézed, ahogy egyre távolabb kerülsz a célodtól. Már elhitted, hogy az egyetlen, amit tehetsz, hogy vigyázol, nehogy az ide-oda csapkodó kormányrúd agyoncsapjon. Csak erre összpontosítasz és már minden más elkerüli e figyelmedet, eszedbe sem jutnak a megoldások, pedig lenne számtalan. Ezt nem vállalnád be igaz? Vagy mégis?

Sajnálatos, de a legtöbben pontosan így élik napjaikat. Naná, hogy nem tudnak teljes életet élni. Bábfiguraként érezném magam, tényleg nem lenne gömbölyű.
Egyszerűen elhiszik az emberek, hogy a körülményeik, a lehetőségeik és a szerencse az, ami meghatározza, hogy milyen életet élnek, hogy milyen jövőnek néznek elébe. Hát akkor most had szögezzem ezt mindjárt az elején le: EZEKNEK SEMMI KÖZE HOZZÁD!
Persze a legtöbben most nem hisztek nekem. Had szemléltessem ezt egy egyszerű példán:
Bár én nem tudok szörfözni, de mindig csodálattal néztem ahogy a vitorlába kapaszkodva szelik át a hullámokat ide-oda a széllovasok. Vajon ez hogy működik? Fognak egy szelet, elmennek vele egy irányba, majd ott addig várnak, míg megfordul a széljárás és akkor elindulnak visszafelé? Nem igazán. Van egy megfelelő technikájuk, amivel képesek az akár kiszámíthatatlan szélmozgást is úgy használni, ahogy az nekik előnyös és arra haladni, amerre csak akarnak. 
Az életben pontosan így kell cselekedni. Vannak itt is olyan technikák, amikkel a körülményeket folyton-folyvást a magunk javára tudjuk fordítani, így bármi történik, stabilan csak a célunk felé haladunk. Egyszerűen nem engedjük ki a kezünkből azt a bizonyos kormányrudat. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy pontosan merre is szeretnénk vezetni azt a bárkát. Ha meg van az irány, és az irányítás is a kezünkben, nem merülhet fel kérdésként, hogy vajon oda érünk-e, hisz kizárólag arra haladunk. Max. az maradhat kérdés, hogy mikor.
Szerinted mekkora különbség így élni? Ez már kerek lesz:-) Nem fogja minden apróság lekötni a figyelmedet, elvonni azt a rengeteg energiát, amit így sok más hasznos dologra tudsz fordítani, élve az ÉLETEDET.
A jó hír, hogy nem kell más, mint egyszerűn egy felismerés és egy döntés. Ideje kézbe venni a sorsod! Utána már csak szükséged van azokra a technikákra, amikkel meglesznek a céljaid, amikkel ki tudod jelölni az irányt és az utat, és amikkel mindig meg lesz a megoldás kulcsa.
Megéri?