A Te saját királyságod

2010.11.11. 12:05

 Ezidáig megtanultuk, hogy lényegében a döntéseink határozzák meg, hogy merre tartunk és hogy hova érkezünk. Megvizsgáltuk, hogy milyen összetevők eredményezik a döntéseinket egy adott szituációban: DÖNTÉS=MEGGYŐZŐDÉSEK+PILLANATNYI LELKIÁLLAPOT. Megtanultunk olyan stratégiákat, amikkel felkészülhetünk úgy a döntéshozatalra, hogy kizárva az személyiségünket, kizárólag olyan feltételek alapján hozzunk döntést, amik számunkra biztosan a lehető legjobbak lesznek. Ezekkel az a baj, hogy csak a visszatérő témákban tudjuk alkalmazni, hisz arra tudunk felkészülni. Emellett rengeteg olyan döntés vár ránk, amit csak az egyéniségünkre hagyatkozva tudunk majd meghozni. Ezért mindenképpen foglalkozni kell a fent említett 2 összetevővel is. A meggyőződéseket már megnéztük, hogy miként hatnak ránk, hogy hogyan tudjuk feltérképezni őket és úgy alakítani, hogy azok a javunkat szolgálják. Ma a lelkiállapotba ássuk magunkat bele.

A lelki állapotunk három fontos összetevőből áll:
1. Meggyőződések (ezt itt külön már nem vesszük át)
2. Fiziológia
3. Benső reprezentáció
 
A fiziológia magába foglalja a testünk és szervezetünk állapotát. Hogy milyen a testtartásunk, hogy milyenek az izmok tónusai, milyen a légzés, és hogy milyen a szervezett állapota, egészsége illetve milyen folyamatok mennek épp végbe a szervezetünkben. Ezek szoros kapcsolatban állnak a lelkünkkel. A test legalább annyira meghatározza a lelkiállapotot, mint fordítva. A napjainkban ismert betegségek legnagyobb részét pszichológiai eredetűnek tudják be. A hiba a megoldási rendszerünkben keresendő. Az élet minden területén tudjuk, hogy az egyetlen hosszútávon járható út, ha a lehető legkörültekintőbb előzetes óvintézkedéseket teszünk és utána folyamatosan ügyelünk, karbantartjuk a rendszert. Ha ennek ellenére probléma merül fel, akkor az igyekszünk kiküszöbölni és tanulni a hibából, bővíteni az óvintézkedéseket, hogy többé ne forduljon elő. Az egészségünkkel kapcsolatban az első két lépés kimarad és csak a folyamatosan felmerülő problémákat igyekezzük orvosolni. Így épül fel a nyugati orvoslás is. Ez egyszerűen nem működik. Nem működne az élet semmilyen más területén sem. Vajon milyen sorsa lenne ítélve az a bánya, ami csak egyszerűen leküldené az embereket, hogy dolgozzanak és csak arra figyelne, hogy történik-e valami gond? Ha omlani kezd, majd akkor elkezdik azt a részt kicsit megerősíteni stb. Nem lenne valami hosszú jövője. De mi mégis így kezeljük a test és lélek állapotát. Olyan boxolóként szálunk ringbe, aki csak akkor reagál, mikor bekap egy ütés, és arra összpontosít, hogy minél hamarabb kiheverje azt, és minél jobban állja az ütéseket. De előbb-utóbb úgyis kifekszik az egyiktől. Lássuk be, hogy ezt így nem lehet. Sajnos nehéz felismerni és még nehezebb ezen változtatni, mert az elmúlt néhány száz év orvostudománya és hozzá a média ereje egy olyan szilárd meggyőződést alakított ki erről mindenkiben, hogy nem vonjuk kétségbe. Pedig egy helytelen hiedelemről van szó. De akiknek lehetőségükben állna ezen könnyen változtatni, azoknak nem áll érdekében. Pedig az új felfogásra éppúgy lehetne egy hatalmas ipart építeni! És abban az átlag fogyasztó már 100-110 éves lenne. melyik érné meg jobban? Ez is,  mint minden, csak nézőpont kérdése, de nem kétséges, hogy üzletileg is nagyobb lehetőséget rejtene magában. Na de nem megyek ebbe most jobban bele. Nézzük meg, hogy az egészségünkkel kapcsolatban hogyan is nézne ki az a 3 lépés, ami bizonyítottan a legjobban működik hosszú távon az élet minden területén. Vagyis mondhatnám, hogy csak ez az út járható működik! Vagyis:
1. óvintézkedések: Itt egyszerűen a megfelelő beállításokat kell megtennünk a szervezetünkben és a lelkünkben egyaránt. Az optimális életmód kiválasztása ezt lehetővé teszi a szervezet számára. A pszichénk beállításaihoz elsőként a már tanult meggyőződéseket kell beállítanunk, és a következő fejezetekben megnézzük még, hogy mikre van szükségünk. Ma a test egészségére térünk ki részletesebben.   
2. rendszeres karbantartás: test számára ez a megfelelő tápanyag és oxigén biztosítás és a megfelelő, minőségi mozgás. A mentális állapotunkat elegendő alvással, relaxációval, meditációval, olvasással, IQ gyakorlatokkal és tanulással tudjuk karban tartani és az érzelmeinkkel, gondolatainkkal táplálni.
3. esetleges problémák kiküszöbölése és következtetés levonás. Minden esetben a kiváltó ok megkeresendő és egy újabb óvintézkedés kell, hogy kövesse. nem elég kiküszöbölni a problémát, tanulni kell belőle és gondoskodni a hiányosságainkról, hogy ne forduljon többé ugyanaz elő.
Mindenek előtt, hogy a megfelelő életmódot meg tudjuk határozni, elengedhetetlen az informálódás. Én le fogok írni néhány dolgot, de tudom, hogy nem mindenki fogja azt nekem elhinni. Szerencsére a mai világban olyan mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, hogy szinte bármit ki lehet deríteni, ha szánunk rá idő és energiát. Ezért azt javaslom, hogy aki nem ért velem egyet, vagy kételyei vannak afelől, hogy helyesek-e ezek, az nézzen utána, és vonja le a következtetéseit.
Ahhoz, hogy tudjuk mire van szüksége a testünknek, ismernünk kell a működését. Egy királyság képében fogom ábrázolni:
A birodalom polgárai a sejtek. Ezek mindegyike egy külön kis élő lényecske. Mindegyik rendelkezik saját anyagcserével és a szaporodásra való készséggel. Amikor a megtermékenyítés során gyors osztódásnak indul az az egy kicsi sejt, akkor még minden további "polgár" teljesen azonos egymással. Mikor elérnek egy bizonyos létszámot, akkor az irányítás kiosztja a feladatokat. Hozzárendel minden egyes sejthez egy feladatot, amit élete végéig majd végezni köteles. Ezt hívják a biológiában differenciálódásnak. Innentől kezdve a fejlődés már ennek fényében megy tovább. Ezek a sejtek kötelesek még egy alaptörvénynek behódolni, miszerint csak akkor és úgy szaporodhatnak, amikor és ahogy erre utasítást kapnak. Tehát két alaptörvény vonatkozik a polgárokra: csak a nekik rendelt feladatot végezhetik, de az kötelesek rendesen csinálni életük végéig, illetve nem szaporodhatnak kedvükre, csak utasításra.
Ezek a polgárok a szakmájuknak megfelelően szövetkeznek és csoportokban végzik a feladataikat. Ezek a csoportok is az ugyanolyan csoportokkal összeállva egész kartelleket hoznak létre, így növelve a teljesítményt. Ez az embereknél pontosan így működik. Csodálatos módon a sejtjeink pontosan ugyanezt teszik. Az azonos működésű sejtek szövetekké állnak össze, a szövetek pedig szerveket alkotnak és a szerv már hatékonyan tudja végezni a feladatot. De attól még a munkát a sejtek végzik, csak összeadódik és hatékonyabbá válik. De egy cég is csak annyira jó, amennyire jól dolgoznak a tagjai. A szerved és a szervezeted működése is pontosan annyit ér, csakis olyan állapotú, mint amilyen állapotban a sejtjeid vannak. Ezt az emberek magukban nem látják összefüggésében sajnos. És előszeretettel mérgezik a sejtjeiket, de még akkor sem igazán hatja meg őket, ha arról tudnak, hogy káros azoknak a kis élőlényeknek. Hiszen konkrétan ő (még) nem érzi a rossza hatását, így inkább az élvezetnek hódol. De vajon így tennénk a saját jól menő cégünkkel is? Mennyire néznénk jó szemmel, ha az embereink folyton mérgektől szennyezve, leromlott egészségi állapotban és folyton fáradtan, leverve járnának dolgozni? Ott már előre látva a következményeit a cégre nézve, nem engednénk ezt így folytatódni. Magunkban pedig mi okozzuk ezt az állapotot!
A munkájukért csak rendszeres és megfelelő fizetést várnak el, ami jelen esetben megfelelő oxigén és tápanyagellátást jelent. Amíg ez megvan, biztosak lehetünk benne, hogy megfelelően fognak dolgozni és a teljesítményük is a legjobb lesz, ezáltal nekünk is.
Szegény sejtnek amúgy is rengeteg a dolga, sok-sok feladata mellett egyéb olyan problémákat is meg kell tudnia oldani, amiket nem tudunk kizárni. De ha emellett még mi is leterheljük más gondokkal és még fizetést sem kap...abba vagy belehal vagy belázad! De mi van, ha belázad? Ismerős az a kifejezés, hogy rák? Ma már mindenki hallott róla. Az nem más, mint a polgáraid lázadása. Sanyargatod őket, míg el nem jutnak odáig, hogy rájönnek: ha nem tesznek valamit, meghalnak. Ilyenkor már csak a saját túlélési ösztönük hajtja őket és nem hódolnak be többé a te két alaptörvényednek. Rendeltetésüktől eltérően működnek és szaporodni is kezdenek, magukat védve ezzel. Elkezdenek maguknak tápanyagot rabolni. Elzárják a táplálék útját más sejtekhez és elsajátítják az egészet. A többi sejt vagy a szolgálatukba áll, vagy táplálék híján elpusztulnak. Egy idő után olyan számúra nőnek, hogy már műszereinkkel is ki tudjuk mutatni őket. Addigra már nagyon nagy a baj, mert ez azt jelenti, hogy az immunrendszerünk nem tudja megfékezni őket. Hisz nap mint nap akadnak hasonló lázadások, de azokat mindig sikerül leverni. Ezért mi észre sem vesszük, mivel alacsonyabb az a türelmi határ, amikor működésbe lép a "királyi gárda" , mint amit a mi jelenlegi műszereink mérni képesek. Ha már kimutatjuk, ott már megdőlt a hatalom. De gondoljuk csak át:
Ha tőlünk megfelelő ellátásban részesülnek a sejtek, nem lázadnak be ellenünk, inkább meghalnak értünk. Ha vírusok, baktériumok, szabad gyökök pusztítják is őket, nem minket okolnak érte, hisz a "fizetést" továbbra is megfelelően kapják. Akkor egyszerűen majd igyekszik leküzdeni a felmerülő problémát. Az vagy sikerül neki, vagy meghal. DE NEM LÁZAD ELLENÜNK! Akár az emberek közt. A jó királyért meghal a nép, de ha a király okozná a halálukat, kitörik a lázadás és trónfosztás lesz. Ezért nyugodtan elkönyvelheti mindenki magában, hogy egyedül ő a felelős az ilyen gondokért. Magának neki kell odafigyelnie, hogy mit csinál és hogyan, és a megfelelő életmódon élni. És ezt már a gyerekeknek meg kell érteniük, mert ha ebben a szemléletben értelmezik a szervezetüket és ehhez alakulnak ki a meggyőződéseik, akkor nem okoz később nehézséget ezt irányítaniuk.
A következő részben a karbantartással fogunk foglalkozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://life-time-success.blog.hu/api/trackback/id/tr712441422

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Petrik Iván – TEHÁT ELFOGYOTT 2010.11.12. 08:44:40

HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY 3. RÉSZ Tindal fáradtnak érezte magát, pedig egész nap nem csinált semmit. Talán beteg leszek. Talán már az is vagyok. Az a tegnapi orrvérzés. És nem ismertem meg a múltkor Bolingbroke-ot. A fiam lehetne. Ezen még sopánkodott...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása